Eléggé elhanyagoltam a blogírást az utóbbi időben. Végülis, nem tudtam hogyan írjam le azokat a dolgokat, amik bennem kavarognak. Sok dolog van, amit igazságtalannak tartok a világban, de mostanában az egyik ilyen dolog, amit nem értek, az az, hogy miért van az, hogy az embereket nem csak vagyonuk, és társadalmi álláspontjuk különböztetik meg egymástól, hanem ezek által az is, hogy kinek mire van jogosultsága.
Gondoljunk bele csak abba, hogy egy bírónak joga van halálra ítélni bizonyos embereket, akik talán nem is bűnösök, és ha egy egyszerű ember gyilkol, például azért, mert az áldozat egy alattomos gazember, akit nem tudott elítélni a hatóság, akkor itt már bűnnek számít a ítélkezés életek fölött. Durva példa, de jogosan merül fel bennem a kérdés. Mi a különbség a bíró és a másik ember között? Ugyanúgy emberek.
Az életemre is rá tudom vetíteni ezt a példát. Ott van P., már legalább fél éve uralkodik rajtam, és nem tudok talpra állni. Olyan érzés,mint mikor ki akarsz mászni egy gödörből, de valaki egy bottal folyton visszalök a gödör széléről. Beleszól az életembe, befolyásolja a szeretteimet, zsarol, valahogy úgy érzem, hogy mindent elkövet azért, hogy teljesen a porba zúzzon engem, és nem értem, hogy miért. Neki milyen joga van beleszólni az én életembe? Mivel több ő, mint én?
Megfelelni az embereknek. Lehetne ez is az életcélom. Folyton elvárások elé kerülök. valaki elvárja, hogy mikor éppen nincs kivel lógjon, bulizzon, ott legyek. Valaki elvárja, hogy toleráljam a hibáit szemrebbenés nélkül, valaki elvárja, hogy mosolyogjak akkor is ha ellent akarnék mondani neki. Nekem is vannak elvárásaim, bevallom. Nem vagyok valami toleráns ember bizonyos dolgokban, de csakis olyankor nyilvánítom ki véleményem, ha él bennem a remény hogy változhat valami.
Itt nem kezdhetem már újra, túl sok minden van a hátam mögött, de bízok a jövőben, az az egyetlen amiben hiszek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése