szívfodrok

A jó öreg nap már régen fenn volt, a járókelők, mint hangyák nyüzsögtek. A mi főszereplőnk, Kata  ennek ellenére, csak most nyitogatta szemeit, mint az újszülött kiscsibe. Igen, kifejezetten szép látvány volt, ahogy a fehér lepedő átöleli testét, olyan volt, akár az Ólomkatona balerinája, kecses, mégis oly gyengének tűnt. Így is érezhette magát, biztonságban aludt el, az ő féllábú Ólomkatonája karjaiban, de mégis tudta, utoljára ölelik át ezek a karok. Mikor kinyitotta a szemét egyszercsak azt érezte, hogy a hideg átfolyik a testén, de nem fázott, egyedül volt. Az ágynemű még megőrizte az Ő lenyomatát. Ahogy a napfény beszűrődött az ablakon, úgy égette el az éjszaka minden pillanatát. "Felejtsd el"- üvöltötte a Nap, és Katára szegezte haragos tekintetét; "Nincs több kibúvó, kelj fel, és menj haza.". Komor volt a tekintete,sem szánalom, sem düh nem volt benne, csak a valóság. Kata nem bírta tovább, felült, felkapta ruháit és kirohant a szobából. A nappaliba vette az...

Az utóbbi időben nem egy blogbejegyzést fogalmaztam meg, de valahogy a végén mindig kitöröltem. Kezdem a magánélettel. Most valahogy bizakodva nézek a jövő fele, megkezdődik az iskola, többet leszek emberek táraságában, újakat ismerek meg, szerintem minden rendben lesz. Kicsit nehéz volt ez az utóbbi két-három hét, lehet, hogy csak azért tűnt annyira nehéznek mert minden egyszerre jött össze, de a lényeg, hogy mostmár talpon vagyok. A baráti kapcsolataimat meg ápolom, de nem fektetek beléjük túl sok lelkesedést. Nem tudom, hogy a facebook tette, vagy csak egyszerűen ilyen társaságban csöppentem bele, de nagyon kevés baráti kapcsolatom folyik úgymond élőben. Nekem a chatbarátság nem jelent valami sokat, bármennyire kedveljem az illető személyt. Talán ezért is van az, hogy úgy érzem, nem veszítenék sokat, ha elköltöznék majd innen, legfeljebb a család az, ami idekötne. S ha már a költözésről beszélek, hadd említsem meg, hogy azt hiszem, végső döntésre jutottam, és megpályázom az antrop...

Mától hivatalosan is ősz van. Másoknak jelentéktelen, észrevehetetlen dolgok nyugtatnak meg engem s adnak erőt, reményt. Ilyen például az évszakok változása. Amikor meglátom az első, színekben pompázó fát, vagy mikor éjjel nagy szél kerekedik és másnap érzem, hogy valami megváltozott. Beköszöntött valami új, és és örvendek neki. Az apám azt mondta, amíg nem tapasztalom meg a szerelmet, mindig lesz valami, ami hiányzik, egy űr tátong bennem. Az űr megvan, de a változás röpke pillanatában megtelik megnyugvással. Arról is beszélgettem mostanság, hogy nekem ami igazán hiányzik, az a biztonság. Én egy kapcsolattól nem azt várom el, hogy odaadást, szerelmet kapjak, hanem biztonságban szeretném tudni magam valaki ölelésében, nem is tudom hogy írjam le. Azt akarom érezni abban az ölelésben, hogy ő, aki nálam erősebb, okosabb és tapasztaltabb, megvéd, ő egy szilárd pont az életemben. Azt is hallottam már egy baráttól, hogy félek, hogy nem tudnám viszonozni a szerelmet, amit kapok. Van b...