szívfodrok

Hihetetlen, de én, aki folyton azt szajkózza, hogy aki mer az nyer, meg bátraké a boldogság, én nem merek előre lépni. S előttem nincs is látható akadály, inkább csak egy láthatatlan fal. Most is, amikor a közeli múltam megrémít és magány tör rám miatta hová menekülök? Hát a távoli múltamba. Jellemző. De az az előnye ennek, hogy a távoli dolgokon már túl vagyok, már csak emlékek, s azokból is csak a jobbik fele. Voltam egy nagyon jó bulin, azelőtt kicsit kiakadtam Mr.Big miatt, s elhatároztam, hogy ha már így áll a helyzet, hogy ő kész elfelejteni engem, akkor én is jól fogom érezni magam. És így is lett, rég éreztem ilyen jól magam s meglepően olyan társaságban akikről nem gondoltam volna, hogy a jövőben bármikor jól tudnám magam érezni velük. De mégis egy szép estét adtak nekem. A bulit követően Zsoltéknál aludtam. Két okból is érdekes volt: az egyik nyilvánvaló, Zsolt a volt barátom, és ha nem is táplálok már iránta olyan érzelmeket, akkor is még új nekem, hogy kedves legyen hozzám ...

   Visszatérek erre a témára újból, mivel lehet, hogy elkövettem azt a hibát, hogy beskatulyáztam az effajta kapcsolatokat. Miért ne lehetne, hogy csupán jól érezzük magunkat azzal a fiúval, mintha vele együtt a kor, az idő eltűnne?   Azt hiszem, az volt a hiba, hogy csak külső szemlélőként elemeztem az ilyen kapcsolatokat, ám ez nagy hiba, ha már írok dolgokról, úgy illik, hogy minél jobban belefúrjam magam a témába. Most sem érzem úgy, hogy elegendő információm lenne a témában, de azért belevágok újra az elemzésbe.Kati barátnőm faggatása után rájöttem, hogy végülis manapság a korhatárok is annyira összemosódtak, hogy ha nem lenne idő,életkor, hanem csak élnénk, fel sem tűnne a pár év különbség. Másrészt egy fiatal fiú még nem ment át annyi mindenen, még csak most csöppent bele az igazi életbe,és élvezi azt. Mindazonáltal egy nála idősebb lánnyal sokkal jobban bánik, mivel a lány ezzel őt fennebb emelte, hogy leállt vele, és ezért nagyon hálás tud lenni. Így a pasi bold...

Ma szintén egy népszerű témáról fejteném ki a véleményem: a szakítás egy fajtájáról, a gyávaságból, feladásból kiinduló szakításról. Ahhoz hasonlítanám, mintha Rómeó beijedt volna és Júliát ott hagyta volna a pácban. A férfiak ahhoz képest, hogy az erősebb nemnek mondják magukat, e helyzetben igencsak gyávának tűnnek. Egy nőben sokkal nagyobb általában a kitartás és a bátorság ha egy férfihez vonzódnak. Még a legmorálisabb,legracionálisabb elvű nőt is fenyegeti az a veszély, hogy mindent megtenne egy férfiért, hogy együtt legyenek. A férfiak pedig ebben nem azt látják meg, hogy a nők mennyire kedvelik őket, és ez milyen jó érzés, hanem azt, hogy a szabadelvűségüktől megfosztják őket ezzel. Ha egy férfi szeret, vagy csupán vonzódik egy nőhöz, és hirtelen akadályba ütközik, nem vállalja a kockázatot. Előnyükre írható, hogy legtöbben kiválóan leplezik az érzéseiket, már-már annyira, hogy bele is feledkeznek, hogy mit éreztek a nő iránt. A férfi tisztában kell legyen azzal, hogy...

Mai bejegyzésemben egy olyant témát boncolgatok, ami szinte napi téma barátnők körében, s a vélemény erről megoszló. Magam is a saját véleményemet erről a témáról 24 órán belül megcáfoltam.  Romantikus piknik a parton csillagokat nézve, közös vacsora készítés, ágyba reggeli, romantikus hétvége egy eldugott kis helyen, bevásárlóközpontban megismerni a nagy őt, és még folytathatnám a listát ugyebár. Mindenkinek ismerős gondolom. Ha ezek jönnek szóba a legtöbb nő egyből legyint és elintézi egy annyival, hogy "álmodj szépeket". A romantikus filmek jól ismert összetevői. Egy nap Timi barátnőmmel beszélgetve az a mondat hagyta el a számat, hogy bárcsak New Yorkban, Budapesten, vagy valami nagyvárosban laknék, mert ott ezeknek a véletlen ismeretségeknek, és romantikus lehetőségeknek nagyobb az esélye. Elgondolkodtam azon, hogy tényleg csak a nagyvárosi nőknek van esélye az ilyen filmbeli jelenetekre? Hogy a "kisvárosi" nők romantikája halálra van ítélve és felszínessé vá...

Everybody has pieces left of dreams, And corners of destroyed life, Everybody has sought something one day, But everybody hasn't found it http://lyricstranslate.com

Az ismeretségi köröm párválasztási igénye nagyon különbözik, emiatt kezdtem el azon gondolkodni, hogy ki mit vár el a pasiktól. Vegyük a mostanában legmeglepőbb és egyre gyakrabb jelenséget, amikor a barátnőim 2-3, sőt akár 4 évvel fiatalabb fiút választanak maguknak. Sokáig nem tudtam megérteni ezt, hogy miért kell egy lánynak egy éretlenebb fiú, nem hittem, hogy túl nagy biztonságot, szeretetet tudna nyújtani. Álmatlan pillanataimban azonban megkaptam a választ. Minél fiatalabb egy pasi, annál ragaszkodóbb, annál egyszerűbb, könnyen meg lehet fejteni, és rá lehet jönni már az elején, hogy miként kell kezeljük őket. Ezek a lányok, akik ilyen fiúkat választanak, vagy belefáradtak abba, hogy próbáljanak megfelelni egy pasinak, vagy pedig csak egyszerűen ők akarják uralni a terepet. A mai nők között az a bizonyos ártatlanság, a sebezhetőség már nem divat. Mindenki túl akar járni a férfiak eszén, mintha ők egy legyőzendő fél lennének a világban. Pedig butaság. Ha egy nő szenved egy f...

Annyira naiv és önző vagyok. Pedig nem jellemző rám az önzőség, de most mégis annyira vágyom a törődésre, a szeretetre, arra ami kizökkent engem és boldoggá tesz, hogy nem tudom más érdekeit nézni, vagyis tudom, mert minden egyes nap benne van az, hogy másképp kéne cselekednem, de egyszerűen nem tudok lemondani.Az a célom, hogy valahogy megoldást találjak, vagyis a lehetetlent akarom véghezvinni. A tanulmányi eredményeim az utóbbi hónapokban sokkal jobbak lettek, lehetnének jobbak is, és ez zavar, de átlagban erre is büszke vagyok.Valaki felhívta a figyelmemet arra, hogy eléggé rosszul állok hozzá a jövőmmel kapcsolatos dolgokhoz. Nem azt nézem, hogy mit szeretnék csinálni, hanem hogy miben lennék jó, miközben nem azt kell választanom amiben jó vagyok és majd megszeretem, hanem azt válasszam amit szeretek és abban jó legyek. Annyira azt néztem az utóbbi időben, hogy miben lehetek jó, hogy már azt sem tudom mit szeretnék, vannak bennem elképzelések,de konkrét választ nem vagyok képes a...

I've got a tight grip on reality But i cant Let go of what's in front of me here I know you're leaving In the morning, when you wake up Leave me with some proof its not a dream Ennyit mára,aztán nem tudom..

Na ez a mai napra tökéletesen talál!:)

Nagyon nehéz valakit pótolni, sosem gondoltam volna, hogy ennyire kipróbál majd engem ez a dolog. Az én esetemben, egy teljesen új környezettel, valamint egy tőlem szokatlan kalanddal próbálom pótolni őt. A tapasztalatom pedig az, hogy ha néha bele is feledkezek abba, hogy miért teszem amit teszek, és ki is vagyok valójában, mindig ráébredek, hogy nem csak őt pótolom ezzel, hanem önmagamat adom fel, akivé oly nehezen sikerült visszatornásznom magam. Nem érzem természetesnek még ezt az egész változást körülöttem,és nehezen is tudom feloldani a bennem levő feszengést, jobban mondva azzal oldom fel, hogy olyanná válok,aki nem vagyok. És mindez tőle indult ki, aki iránt nincsenek is valós érzelmeim, inkább csak egy meg nem szűnő vonzalom, ami hajt, hogy újra nőként nézzenek rám és biztonságban érezzem magam,ahogy még soha előtte.

Amikor próbálok megfelelni a társadalomban, pl. a családomnak, és akárhogy próbálkozok jó irányba haladni, mindig találnak valamit amit rosszul csináltam, amiért hibás vagyok, azon gondolkodom, hogy ennyire rossz természetű vagyok, hogy a végén csak oda jutok, hogy kiakadok s kiabálok, vagy csak ennyire nem vevődik észre a megfelelésért való vágyam? Úgy érzem magam, mint 1 kicsi gyerek aki akar büszkélkedni valamivel, s a végén úgyis lehordják és ilyenkor minden erőmmel azon vagyok, hogy ne haragudjak, hogy ne akadjak ki,de van mikor nem megy. Sokmindent elszúrok, de az, hogy én ennyire ott akarok lenni a mindennapjaikban, szerintem nagy lépés a részemről.  Magánéletben is majdnem ugyanez a helyzet. Volt egy valaki, akinek meg akartam felelni,akivel jól éreztem magam, és azt hittem sinen vagyok, és boldog is voltam. Aztán bumm, hirtelen vége szakadt. Most is ő az aki kell, és hiányzanak azok a percek amiket vele töltöttem, de tovább kell lépnem, mert megígértem, hogy továbblépek. ...