Néma

Amikor próbálok megfelelni a társadalomban, pl. a családomnak, és akárhogy próbálkozok jó irányba haladni, mindig találnak valamit amit rosszul csináltam, amiért hibás vagyok, azon gondolkodom, hogy ennyire rossz természetű vagyok, hogy a végén csak oda jutok, hogy kiakadok s kiabálok, vagy csak ennyire nem vevődik észre a megfelelésért való vágyam? Úgy érzem magam, mint 1 kicsi gyerek aki akar büszkélkedni valamivel, s a végén úgyis lehordják és ilyenkor minden erőmmel azon vagyok, hogy ne haragudjak, hogy ne akadjak ki,de van mikor nem megy. Sokmindent elszúrok, de az, hogy én ennyire ott akarok lenni a mindennapjaikban, szerintem nagy lépés a részemről.
 Magánéletben is majdnem ugyanez a helyzet. Volt egy valaki, akinek meg akartam felelni,akivel jól éreztem magam, és azt hittem sinen vagyok, és boldog is voltam. Aztán bumm, hirtelen vége szakadt. Most is ő az aki kell, és hiányzanak azok a percek amiket vele töltöttem, de tovább kell lépnem, mert megígértem, hogy továbblépek. Csak hát ez sem olyan könnyű. Mikor azt hinné az ember, hogy végre megfelel valakinek, kiderül, hogy nem eléggé.