Szakítás

Ma szintén egy népszerű témáról fejteném ki a véleményem: a szakítás egy fajtájáról, a gyávaságból, feladásból kiinduló szakításról.

Ahhoz hasonlítanám, mintha Rómeó beijedt volna és Júliát ott hagyta volna a pácban. A férfiak ahhoz képest, hogy az erősebb nemnek mondják magukat, e helyzetben igencsak gyávának tűnnek. Egy nőben sokkal nagyobb általában a kitartás és a bátorság ha egy férfihez vonzódnak. Még a legmorálisabb,legracionálisabb elvű nőt is fenyegeti az a veszély, hogy mindent megtenne egy férfiért, hogy együtt legyenek. A férfiak pedig ebben nem azt látják meg, hogy a nők mennyire kedvelik őket, és ez milyen jó érzés, hanem azt, hogy a szabadelvűségüktől megfosztják őket ezzel. Ha egy férfi szeret, vagy csupán vonzódik egy nőhöz, és hirtelen akadályba ütközik, nem vállalja a kockázatot. Előnyükre írható, hogy legtöbben kiválóan leplezik az érzéseiket, már-már annyira, hogy bele is feledkeznek, hogy mit éreztek a nő iránt.

A férfi tisztában kell legyen azzal, hogy ha egy nővel néhány alkalommal együtt vannak, jól érzik magukat mindketten, akkor egy idő után azt a felelősséget vállalta, hogy a nő azok után sebezhető lesz. Ekkor kompromisszumra van szükség: a nő meg kell értse a férfi félelmeit, még ha nem is nyilvánítja ki, a férfinak meg vállalnia kell a felelősséget a nő lelke iránt.