szívfodrok

Kedves olvasó! Ez az utolsó bejegyzésem 2010ben, úgyhogy valami ünnepélyesnek kéne lennie.Úgy gondolom értékelnem kellene az évet. Lássuk csak. Január Mivel olyan fiúért vágyódtam, akivel úgyse jött volna össze, megkértem Petit, hogy mutasson be nekem valakit. És itt jött képbe Zsolt. Azt hiszem egybevéve az ismerkedés periódusa sokkal jobb volt, mint a járásé. Azt hiszem, hogy a januárom elég jól sikerült hónap volt. Február Ezt a hónapot alapból utálom, szóval nem csoda, hogy nem volt valami jó. Kati sokat járt ki Hannáékkal és ez bántott engem eléggé.Timikével meg kezdtünk újra barátnőként viselkedni.Asszem a legszebb emlékem a kutyasétáltatás a somin.Próbálok visszaemlékezni, de sajnos nem sok érdekes esemény ugrik be. Március Kapcsolat szempontból ez volt a poklok pokla. Ja és ebben a hónapban vesztem össze Évivel is. Na meg ott volt Éci és Alessio szülinapja is, szóval nem volt azért olyan förtelmesen rossz.Egy levelet szeretnék ide leírni amit Zsoltnak írtam de sose kapta me...

Mi a család? Szociológiai jelentésben a család emberek egy közössége, vagy több közösség kapcsolata, ahol a tagok között leszármazotti, házassági vagy örökbefogadási kapcsolat van. De szerintem ennél sokkal többet jelent. Az ember beleszületik egy családba, ha tetszik, ha nem, részese és alakítója lesz egy közösségnek. Felelős lesz a családtagjaiért, és bármennyire lehetnek néha kiállhatatlanok, szereti őket. Majd mikor az ember felnő, alapíthat egy családot. De csak abban az esetben, ha készen áll arra, hogy az általa alapított családra nézve felelősséggel, kötelezettséggel, és nem utolsó sorban szeretettel tartozik. Mert egy családot megrontani könyörtelenség. A család minden tagjára nézve, de főleg a gyermekre, hiszen őrá még vár egy élet, döntések ezrei sorakoznak előtte,és ha már az egyetlen hely,az otthon sem szeretetteljes akkor az a gyermek hogy nézzen az élet felé? Aki családot alapít az életekért felelős. Meg kell találnia az arany középutat, külömben a szerettei látják a...

Elkezdtem nézni egy sorozatot, a címe Erica világa. Egy 32 éves nőről szól akinek nincs állandó állása, nincs normális kapcsolata és mindez azért van mert évek óta rossz döntéseket hoz. És rájöttem, hogy én is nagyon errefele tartok. Mert hát hogyan is képzelhetném el magam, mint egy egyedülálló nő, akinek az egyedüli társasága a házikedvence és a férjezett barátnői, és persze nem találta még meg a neki való munkát? Elég szörnyűek a kilátások, mi? Az egész azon alapszik, hogy tudok e helyes döntést hozni, és vagyok-e elég bátor, hogy meghozzam. Mindig ott van előttünk a jó megoldás, kivétel nélkül, csak néha vagy nem akarjuk észrevenni, vagy csak egyszerűen más dolgokra fókuszálunk és nem vesszük észre. A másik dolog amire rájöttem, hogy mindig van legalább egy fiú az életünkben, aki titokban, vagy nem titokban oda van értünk, és szegény nem is bányarém, de képtelenek vagyunk észrevenni, mert mi a tökéleteset keressük. És persze mivel az élet szeret velünk szemétkedni, mire érdekeln...

Nekem ezt juttatja eszembe a karácsony. Hogy miért? Mert mikor is érezhetné az ember jobban valaki(k)nek a hiányát, mint karácsonykor? Hiába van beigli illat, hiába van szép karácsonyfa, hiába az ajándék vagy a otthoni béke. Az űr még jobban éget ebben a periódusban. Senkinek, és tényleg senkinek nincs fogalma, talán még magamnak sem, hogy mi minden zajlik le bennem. Ez meg a legkedvesebb ajándék amit kaptam. Persze a többi ajándékomnak is nagyon örülök és hálás vagyok, de ez valahogyan annyira egyszerű, és ártatlan. Nem tudom, valahogy megnyugtat. Ez pedig az a szám, ami mosolyt csalt az arcomra végre.Hihetetlen mire képes a zene.

Mi a karácsony? Sokat filozófálnak erről az emberek, szeretet ünnepe, lehetőségeket nyit, összehozza a családot stb. Mi a fene? Három nap képes erre? Ugyanolyan napok, mint a többi. Ha valaki nem kapta meg a helyes utat, akkor most ebben a három napban sem fogja. Úgy veszitek észre, hogy kezdem elveszíteni a hitemet a csodában. Hát higyjétek el, nem ez a szándékom. Csak hiszek a szememnek és nem a reményben hiszek, ennyi az egész. Papy egyszerűen lelépett, egy szó nélkül. És az igéretei, hogy ő mindig ott lesz mellettem, meg hogy ez a karácsony meg szilveszter tökéletes lesz hát nagy hülyeség volt amit én elhittem. Mind arról papol a rádió, Tv meg minden, hogy nyissuk meg a szívünket a lehetőség előtt, mert most beteljesülhetnek vágyaink.. Az én szívem nyitottabb nem is lehetne, egész évben nyitott volt. Bizonyítékot várok, kézzel fogható bizonyítékot.

I'm wishing on a star And trying to believe That even though it's far He'll find me Christmas Eve I guess that Santa's busy Cause he's never come around I think of him When Christmas Comes to Town The best time of the year When everyone comes home With all this Christmas cheer It's hard to be alone Putting up the Christmas tree With friends who come around It's so much fun When Christmas Comes to Town Presents for the children Wrapped in red and green All the things I've heard about But never really seen No one will be sleeping on The night of Christmas Eve Hoping Santa's on his way When Santa's sleigh bells ring I listen all around The herald angels sing I never hear a sound When all the dreams of children Once lost will all be found That's all I want When Christmas Comes to Town

Ez az 50. bejegyzésem, és arra vártam,hogy valami különlegeset tudjak ide leírni. De minél többet vártam,annál több dolog gyűlt össze,amiről nem, hogy írni, de gondolni sem szeretnék. Most viszont valamilyen formában ki kell írjam magamból azt amit érzek,mert ennyire magányosnak régen éreztem magam. Van egy pont az ember életében,amikor rá kell,hogy jöjjön, hogy az életben sokkal mélyebb fájdalmak is vannak, mint a szerelmi csalódások, vagy a barátok elvesztése. Hogy is mondják? Van egy hely, ahol mindig megnyugvásra és szeretetre találsz,és ez az otthon. Hát ezt azért megcáfolnám, és azért pontosabban, mert az otthonunkban élő emberek sem angyalok, nincsenek arra kötelezve, hogy mindig ott legyenek nekünk ha szükségünk van vígasztalásra, vagy éppenséggel nem mindig értenek velünk egyet. És ez számomra mind rendben lenne, hiszen, ők is csak emberek. De egyetlen dolog van, ami a legjobban bánt mind közül, ez pedig az, hogy teljesen felelőtlennek, hülyének, kezelhetetlennek néznek eng...

Csak fejet hajtani tudok a művészet előtt, mikor rádöbbenek, hogy mit tehet a emberrel egy dal. Ezek a dalok lehetnek az ember legjobb barátai, tanítói. Adott egy szöveg, ami éppenséggel reményt,vagy tanácsot ad, ami felvidít, vagy átérzi a helyzeted. És nem utolsó sorban adott hozzá egy dallam, ami az emberre valahogy hat. Vannak nyugtató hatású dallamok, vannak amik felvidítják az embert. De nem csak ettől függ, hogy mennyire jó egy dal, nagyon függ az előadó hangszínétől és a hangszerektől. Pl. a Linkin park énekesének, Chesternek a hangja számomra az egyik legnyugtatóbb dolog,olyan érzés, mintha átölelne engem egy láthatatlan kéz, és azt mondaná, hogy bármi rossz történik, valaki van melletted, ha nem is tudsz róla.  Hiszel abban, hogy a sorsod jeleket küld neked? Én kezdek nagyon is hinni benne. Tegnap egész nap fújt a szél, olyan volt mintha mindent el akarna seperni ami az őszből maradt. És akkor elhozta nekünk a havat. Azt hiszem ez a szél az én múltamból is el akarta se...

Egy hozzám nagyon közelálló személy írta azt, hogy mi csajok olyanok vagyunk pasi téren, hogy nem állunk le, amíg a végére nem járunk a fejezetnek, egyszerűen képtelenek vagyunk megállni, akkor is, ha nagyon jól tudjuk, hogy a végén úgyis szívunk. Magadra ismertél? Helyes. Most azon gondolkozom, hogy ez helyes vagy nem. A pasik inkább továbbállnak és nem fejezik be a történetet, gondolva, hogy megíródik magától a finálé. Erre saját példám van. Zs. legalább két hétig várta, hogy hátha befejeződik magától a mi történetünk, vagy netán befejezem én helyette. Félt szembe állni azzal a  ténnyel, hogy most elszúrtunk mindketten egy kapcsolatot(igen, jól olvastátok, ELSZÚRTUNK), és nem tudta hogy fejezze be úgy, hogy ez az egész oké legyen. Pedig a remény csak jobban kinyírja a csajokat. Eltelt 10 hónap, az első két-három hónapban vissza akartam kapni, esélyt akartam, kötődtem hozzá nagyon is, és elhitettem magammal, hogy megváltoztam miatta, közben nem. Aztán meg úgy tettem mintha elfelej...

Ma a Cageben, nem tudom mi volt velem, de rendesen kerestem a  bajt magamnak. Ki akartam valakin tölteni azt a mérhetetlen dühöt amit éreztem,mert azokra akik okozták nekem ezt a dühöt, nem akartam kiereszteni. Egyrészt mert az nem én vagyok, másrészt mert senkivel nem szeretek haragban lenni, viszont ez nem egyenlő azzal,hogy nem vagyok csalódott vagy dühös. Sok dolog kezd nekem gyanússá válni, nem hiába várom már olyan rég, hogy elmenjek valahova már egyetemre, innen jó messzire. Kecsegtetett az esély, hogy legyek gonoszabb ember, mint amilyen vagyok, többször is, de hiába, mert tudom, hogy ki vagyok, és tudom, hol vannak a határaim.Nem várok el én senkitől semmit, csak akivel szemben én tisztelettel vagyok, legyen ő is az velem szemben, ez nem nagy kérés. A barátaim közé is az tartozhat, aki akar, csak tegyen valamit amiért én annak tekinthetem, s ne rontsa el, ilyen egyszerű.

Sokat gondolkoztam, mihez is hasonlíthatnám leginkább az embert, mint másokat befolyásoló tényező. Az ember olyan, akár a szél, amerre jár, nyomot hagy. Minden lélek "vendégkönyvébe" beleír, vagy csupán a szignóját hagyja rajta más ember életén. Azért gondolkoztam el ezen, mert pl. Katin is változásokat veszek észre, amióta nekem lett egy egyéniségem, és megmondtam neki a véleményemet róla. Azt veszem észre, hogy kezdi, kiemelem, KEZDI észrevenni az egyszerűben is a jót. Legalábbis remélem, hogy így van s nem csak megint a fantáziám vette át a hatalmat a  realitás helyett. Szeretném azt hinni, hogy ha csak egy embernek is, de megmutattam az általam hitt könnyebb utat az életben. Bennem is minden ember megismerése nyomott hagyott az életemben, bárkit ismertem meg, megpróbáltam az ő szemszögéből élni az életet, és ezzel a filozófiával semmi baj, mivel bármennyire is volt hosszú ez az út, végül úgy érzem megtaláltam önmagam nagyrészét. Bár még mindig úgy érzem, mintha két személ...

Ezen a héten sok fura dolog történt velem, amire abszolút nem számítottam. Volt köztük sok kellemes és volt 1 kellemetlen, de az fájdalmasan kellemetlen volt. Kiderült, hogy még a múlt is okozhat negatív kellemetlenségeket. De szerencsére hamar túljutottam ezen, kecsesen átsiklottam a problémán. Van ez a két kutyus, Folti és Jack, nagyon a szívemhez nőttek. Meg szereztem egy jó barátot is, csak attól félek, hogy az a fiú-lány barátságom megint győzedelmeskedni fog, és nem az én részemről. Ez pedig elronthat sok mindent. De ez a félelmem maradjon a mi titkunk, rendben? :)  Rájöttem, hogy annyira végletekben élek, van mikor izgalom, meglepetés, pörgés kell, van mikor csak családias hangulat, nyugalom, egyedüllét. Érdekes ember vagyok, az egyszer biztos. A családias hangulatról eszembe jutott a karácsony. Ezt az ünnepet tartom a legszebbnek, csak valahogy én soha nem kaptam el mélyebben a karácsony szellemét. Szóval szeretem a karácsonyt, a zenét, a sütiket, az illatokat, a szokásokat...

Képzeljük el, ha lenne egy átjáró a tündék, hobbitok, törpök és egyéb lények világába. Ha átváltoztathatnának minket is, ha kiálltuk az ősi próbáikat. Képzeljük el úgy a világot, hogy valahol van egy titkos törp kapu, ami fölött az áll, hogy "mondd jóbarát és lépj be". Azok akik hinnének benne, ott élhetnének örökre. Kalandokra kerekednének fel, Sárkányokat győznének le, orkokkal viaskodnának. Majd Tündehonban megpihennének és tapasztalhatnák, hogy mi az, hogy szépség, tökély, béke. Aztán meg az embernek ismét kaland vágya lenne, és megmentené a lényeket a gonosztól, amely a való világban kelt életre, és beférkőzött a varázslat világába. Hát nem ez elképzelni a legszebb dolog? Ezek mellet mi a gazdagság, a szerelem, a hatalom? Semmi. Ha képzeletünknek akkora hatalma lenne, hogy tényleg meg tudna teremteni egy ilyen világot, és mindenki merne képzelni, sokkal szebb lenne a világ. Most, ha valaki ilyeneket képzel, bolondnak hiszik. Hogyan lehet bolondnak hinni egy olyan val...

Na hát úgy indultam neki, hogy ez a bejegyzés kicsit komolyabb lesz, mint az ezelőttiek, de az utóbbi fél órában rájöttem saját tapasztalat árán, hogy az emberi hülyeség határtalan. Ezt akkor tapasztaltam, mikor elfelejtettem ,hogy erre az oldalra más e-mail címmel vagyok bejelentkezve, s miután fél órán keresztül próbálkoztam, beléptem a Súgóba, hogy hátha találok magyarázatot. Erre fel, a Súgó már eleve hülyének nézi az embert, jogosan. Mivel volt egy olyan rész ahol kitér arra a bejelentkezési problémáknál, hogy "próbáljon meg más e-mail címmel bejelentkezni,  mert az ember néha elfelejti, hogy milyen címmel regisztrált", vagy valami hasonló ehhez. Én meg ezt olvasva fel voltam háborodva, hogy hülyének néz engem ennek az oldalnak a szerkesztője, hát tévedtem.  Na de ez csak egy kitérő volt. Azt vettem észre, hogy a legutóbbi bejegyzéseim mennyire felületesek, úgy néznek ki, mint egy igazi drama queen bejegyzései, miközben én az utóbbi hónapokban annyira megutáltam azt, mi...

Annyira vágyom már egy kapcsolatra. Már 9 hónapja nélkülözöm, és ez rengeteg idő. Szép lassan elfelejtem, hogy milyen randizni,  vagy egy kapcsolatban viselkedni. Amikor voltam Cagebe 2 hete, és kaptam azt az ölelést és puszit, hát el is felejtettem, hogy nekem valaha valaki adott így puszit, és meg ölelt így. A suli utálom, lehet, hogy majd visszasírom a licis éveimet, de most átkozom minden egyes nap. Pedig nem vagyok nyomi, vagy az osztály kiközösítettje, mondhatom magam népszerűnek, és egyedül azok tudnak megsérteni akiket szeretek A legnagyobb álom a NUI Galwayban. Nem lenne annál nagyobb öröm, mint hogy álmaim országában, álmaim városában és álmaim egyetemén legyek egyszerre. Jééé,  apám már megint kiabál lent. Nem értem, hogy amikor a legnagyobb szükségem lenne rá,akkor nincs mellettem. Folyton a telefonján lóg, vagy itthon sincs. pedig annyira boldog voltam a nyár végén, mikor kicsit családként viselkedtünk. Igen, úgy gondolom, hogy augusztus-októberig  volt ...

Rég nem írtam ide. Ma megyünk moziba Beával. Ez jó, mert rég enm voltam. Azon kívül meg Zsolttal semmi új nem történt, néha bulikban összefutunk de semmi új. Szeretnék vele járni de nem akarok. Ez nagy külömbség.  Az új "bajom", vagy hogy is mondjam az az a tiltott dolog, amiért lelkiismeretfurdaláásom van... Most megint elfogott az az feeling ami annak idején.... És csak egy ölelés és egy homlok puszi miatt... Ennyi képes volt engem visszahúzni a múltból...

Most részletezhetném a kiránduláson történteket, de inkább kitérek mélyebb dolgokra. Az egyik az az osztályom. ott van Márti, ha Tündéék társaságába kerül olyan lesz mint rég, és én oda nem tartozom. Vagy ott van Kati, az első dolog vele kapcsolatban, hogy Bettiékkel barátkozik,Bettinél nagyobb parasztot az osztályban nem láttam. Vagy hogy töltünk együtt egy jó estét, aztán másnapra minden a régi, mintha néha ki tudnék lépni a valóságból, s aztán gyorsan vissza. Sehova sem tartozom igazán, nem piálok, nem vagyok gyerekes, és nem vagyok az a cigizős parasztos fajta se... A másik meg Zsolt... nem illek bele az életébe, de mégis felvenném azt a  szerepet, ami bele férne valahogy nagy nehezen. Bármire képes lennék, semmi sem adott még ekkora erőt nekem, és pont most pazaroljam el? Nem tudok barátként gondolni rá, egyszerűen nem megy és kész..

Sokat írjak? Őszintén nem tudom mit emelhetnék ki az elmúlt hetek eseményiből. Buli, Zsolt, barátok, és nyugalom.... Nagyon fontos számomra Ő... Teljesen egy hollywoodi filmre emlékeztet már ez az egész dolog. Szülinapomon lefekszünk, aztán nem hallok róla semmit, majd egyszer csak egy buli után, ahol közösen voltunk, felhív csak úgy, semmi indok nélkül. Annyira jól esett nekem, hogy egyszerre elfelejtettem, azokat a dolgokat amik MÉG MINDIG FÁJNAK, az emlékek nem múlnak el. És az egyetlen dolog ami fáj az a csalódás per pillanat.

Tegnap az egyetlen ember akire tényleg számíthattam, és nem csak egy távoli segélypont volt, az Tamás. Ő jött oda hozzám, ő nevettetett meg, ő táncolt velem.... Ameddig velem volt elfeledtem a hazug, kétszínű és önző barátokat, a fiút aki valószínüleg a hátam mögött röhöghet... Tudom, hogy nem tudnék járni Tamással, nem ezért írtam le, hanem azért, hogy ő az egyetlen aki a reális életben, reális helyen és időben ott van mellettem amikor kell. Nem virtuálisan, és nem akkor amikor neki van  szüksége rám.. 

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány. Egy este egy óriási tömegbe keveredett, a dübörgő zene és az emberek sokasága körülvette őt. A lány nem szeretette a tömeget, főleg ha egyedül volt, ezért felment az emeletre, mert ott kevesebben voltak, és legalább sötét volt. Kinézett a tömegre fentről, hátha lát valami érdekeset, legalább ezren lehettek lenn, a lány nem tudott jól saccolni, de azt tudta, hogy rengeteg ember van lenn. Abban a pillanatban, ahogy lenézett meglátott egy fekete pólós srácot bemenni.  Csak egy kis hangya volt a tömegben,a  lány mégis felismerte, legalábbis úgy érezte, hogy az a  fiú ott lenn Zs. Abbana  pillanatban elkezdett rohanni lefele, mindenki őrültnek nézte, de a lányt nem érdekelte. Aztán leért, de a fiú eltűnt, végigkeresett mindent. de nem találta. Végül visszament az emeletre,mert ott legalább sötét volt, ott nem látják az emberek, ha szomorú, gondolta. Egy óra múlva bátorságot merített újra, és a tömegfóbiája ellenére belevet...

"Azt mondják, a párunkat elveszíteni nehéz, egy barátunkat még nehezebb, és mindkettőt a legnehezebb feladat. Mihez kezdesz, ha életed egy része hirtelen eltűnik? Nyilván az a dolgunk, hogy továbblépjünk, de hogyan? Hogyan lépsz tovább, ha megjelenik egy űr, amit nem tudsz kitölteni? Olykor csak úgy tudunk haladni, ha kicsit megállunk, megnyugszunk, és elhatározzuk, hogy akármi történik, bárhogy is fáj, ott vagyunk, ahol lenni akarunk." Azon gondolkodom, hogy hogyan tovább? Volt egy csodás hetem, volt amire várnom. Most is lenne, de így, hogy más szemszöget is megvizsgáltam, már félő, hogy nem lesz olyan jó a jövő péntek.  Mi jobb nekem? Egy alkalmi kapcsolat, vayg várjak, hogy akarjon engem az, akit egyelőre csak én akarok? Egy olyan barát, aki irányítani akar, vagy egy olyan, akit nekem kell irányítanom? Fogadjam el azt az életet, ami van, vagy kutassak az új után? 

Nagyon jó napjaim vannak mostanság. Valahogy a rossz dolgok eltűnnek, eltakarja a jó dolgok árnyéka. Nem tudok most kételyekre, bizonytalan dolgokra gondolni. Ilyen pl Zs. vagy K., nem vagyok biztos bennük, de most valahogy nem filozok rajtuk h mi lesz, vagy mi kéne legyen. Most bennem minden oylan nyugodt, de a nyugodtságban ott rejtőzik egy vulkán, ami már nagyon pöfékel ilyen boldogságfelhőket, és készül kitörni.

Számomra mindig az ősz tartogatott a legtöbb meglepetést . Ez most is így van. Rossz őszre számítottam,  ennek   ellenére   minden   szuper .  Kezdjek neki mesélni a   lényeget . Elmentünk Cagebe B.-val. Tudtuk jól , hogy fognak hülyeségek történni , mert hát velünk mindig történik . Az első a részeg ember volt aki felemelte a kezét egy bokorból s a frászt hozta rám . Aztán B.- átvette a dumámat , hogy lerázza azokata srácokat akik olyan szépek voltak ,mint amilyen józanok :)). Ott volt az est fénypontja is , RoRi , aki Zs . lába mellé rókázott a szemem láttára .  Botival dumálgattunk kicsit s hát aztán meg is csókolt , de nála ez nem jelent úgy látszik túl sokat . S ott volt  Robi is , akiwel ott mind szemeződtem , s aztán meguntam , hogy csak mosolyog ott nekem , ezért odamentem hozzá s leadtam a számomat .  Mindent egybevetve szuper buli volt , valaho...

Járjatok színházba! Jobb akármelyik filmnél, életnagyságban láthatjátok, és élőben azt,amit másképp egy kicsi dobozban néznétek meg, mellesleg a  szemeteket is rontanátok. M. ismeri azt a srácot aki megtetszett nekem valamelyik nap, de éérdekes.:D Voltam G-ben tegnap B.-val pasizni, de nem igazán jött össze mert nem volt senki:)) Rájöttem,hogy az első megérzés az igazi. Ha 1x eldöntöttem h ebben vagy abban bízhatok, vagy ezt vagy azt akarom meghívni a  szülinapomra, akkor az úgy a jó, nem érdemes elgondolkozni rajta. Még mindig egyetértek azzal a bejegyzéssel amit legutóbb írtam, aki nincs IGAZÁN mellettem, az nem érdemli meg, hogy törődjek vele. 

Egyszerűen nem akarok itt lenni. Nem akarlak hazakísérni. Nem akarom, hogy a barátaim rólam beszéljenek, és nem akarom veled tölteni az időm. Úgy teszel, mintha  barátok   volnánk, de nem vagyunk azok. Nem vagyunk semmik. Azt akarom, hogy az egésznek legyen már vége, és visszatérhessek a megszokott életemhez. - Nicholas Sparks - Na ezt kapjátok ki. Kegyetlen vagyok? Lehet. Na és érdekel? Ááá dehogy:D Mi a fene? Mióta kötelező nekem annak az embernek lenni,aki ígyis úgyis alul marad, és várakozik? Nem akarok tovább várni. Eddig bizonytalanul, kételyek és fájdalmak között dekkoltam a padlón, és vártam. Mindig vártam valamit. De ezennel ez megváltozik. Nem akarok senkire és semmire várni, elég volt már.  I just want to feel alive The times you don't wanna wake up Cause when you sleep it's never over when you give up The sun is always gonna rise up you need to get up   gotta keep your head up Ezek a sorok az egyik kedvenc ének...