simple plan welcome to my life lyrics

Ez az 50. bejegyzésem, és arra vártam,hogy valami különlegeset tudjak ide leírni. De minél többet vártam,annál több dolog gyűlt össze,amiről nem, hogy írni, de gondolni sem szeretnék. Most viszont valamilyen formában ki kell írjam magamból azt amit érzek,mert ennyire magányosnak régen éreztem magam.
Van egy pont az ember életében,amikor rá kell,hogy jöjjön, hogy az életben sokkal mélyebb fájdalmak is vannak, mint a szerelmi csalódások, vagy a barátok elvesztése. Hogy is mondják? Van egy hely, ahol mindig megnyugvásra és szeretetre találsz,és ez az otthon. Hát ezt azért megcáfolnám, és azért pontosabban, mert az otthonunkban élő emberek sem angyalok, nincsenek arra kötelezve, hogy mindig ott legyenek nekünk ha szükségünk van vígasztalásra, vagy éppenséggel nem mindig értenek velünk egyet. És ez számomra mind rendben lenne, hiszen, ők is csak emberek. De egyetlen dolog van, ami a legjobban bánt mind közül, ez pedig az, hogy teljesen felelőtlennek, hülyének, kezelhetetlennek néznek engem. Pedig én úgy érzem, hogy fejlődtem, nyár óta folyamatosan próbálok valahogyan megfelelni, törekedni, hogy ha egyszer én lelkesedek valamiért, vagy ha segítségre vágyom ott legyen valaki, és szabad akaratából legyen mellettem. Olyan vagyok akár egy kistestvér, aki várja, hogy ő is sorra kerüljön, hogy rá is legyenek büszkék valamiért a szülei.
Nem vagyok jó tanuló, sőt rosszabbodtam az utóbbi időben, nem vagyok tehetséges különösebben semmiben, de nem adtam fel eddig egyszer sem a keresést, hogy megkapjam az én..hogy is fejezzem ki magam, my direction.
Abba végleg nem mennék bele, hogy én sem vagyok vak vagy süket, és tudom hogy nekik is vannak hibáik, de ez engem nem érdekel, nekik is, úgy mint nekem, megvan a külön életük, és ők is elbuknak néha, hibáznak, s vagy talpraállnak s tanulnak belőle vagy nem. De amig itt lakom ebben a házban, és a segítségükre szorulok, addig ezt is figyelembe kéne venniük a saját problémáik mellett.
A másik dolog meg ez az utolsó két hét a évből. Vajon mi vár rám jövőre? Vajon képes leszek egy olyan évet összehozni, hogy azt tudjam mondani, hogy huh, na ez tényleg egy szuper év volt? Mert az idei év sem volt valami eget rengető. Valahogy, szeretném elérni, hogy legalább az utolsó két hét boldog legyen, de nagyon. Ezért van a karácsony esti program megváltoztatása is, ezért kérek kutyát, ezért szeretnék elutazni és ezért megyek Zsoltiékkal szilveszterezni. Ha ezek mind jól sülnek el, talán közelebb kerülök a boldog állapothoz.