Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember, 2015
Igazából sosem láttuk egymást. Mindketten azt, amire szükség volt  abban a percben. Az igazi, a huszadik századból kiszökött hős. A költő. Egy darab hús, mondaná egy vérig sértett női szív. Én talán azt mondanám hogy egy test kellett hogy kijöjjön az alakzat. Szerepek, melyeket kiköveteltünk az elménktől és retinánkra helyeztük. Talán, volt egy szemrebbenésnyi idő, amikor ugyanazt akartuk, egy pillanat ami maradhatott volna.

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívtak

Kép
Az ember, akit Ovénak hívtak- és a könyv, ami mellett nem lehetett csak úgy elmenni . Szóval, a főszereplő egy morcos nyugdíjas, Ove (amit Úvénak kellene ejteni, de nekem végig Ove maradt). Bizonyára mindenkinek van hasonló ember a környezetében. Ezekre az emberekre szoktam mondani, főleg az én nagyapám miatt, hogy nézzünk csak a dolgok mögé, mert kincset találhatunk. Ha az ember kertvárosban él, arra kényszerül, hogy megismerje a szomszédait, erre "kényszerült" főhősünk is, ezáltal ismeri meg a szerintem szintén főszereplőnek mondható Parvaneh-t, és családját.  Igazából már-már giccsbe menő lenne az a szívfacsarás, amit kikényszerít ez a könyv belőlünk, de valahogy mégsem. Néha úgy éreztem, mintha nem is az író, hanem Ove szigorú természete tartaná ezt a könyvet össze. Meg az a humor, ami abból fakad legtöbbször, hogy Ove szerint a legtöbb ebber nem normális, a legszebb (és legszívszorítóbb!) bókja pedig az, hogy "nem vagy egy komplett idióta". Olvasd....

Seprű- 1.

A pillanat utáni pillanat. Rajtakaptad magad, ahogy nyerésre állsz. Kiállsz a tömeg elé magadért, ami önnön bíráid köréből áll össze. Zavarodsz, dadogni kezdesz- mentegetőzöl. Csupaszon takargatva szemérmed. Magyarázni kéne, de miről? Szóval a következő lépés. Dadogsz, nyelvedre matróz csomó, nincs körmöd, hogy kibogozd. Magas a színpad, meg az Á, amin elindulna a szöveg. Szédülsz. Hogyan kell leszállni, és mikor? Hát ezaz, hogy nem fogsz, max zuhanni. Odáig rugdostad magad, most meg mit akarsz? Bogozd ki. Nyögve nyelős mondatok, a közönség nem érti. Kínos pillantások önmagadra. Mit a faszt akarsz már?! Az utolsó utáni másodperc, miután kijózanodik a mámor. Csend. Kín. Vakfolt. No meg azok a folytonos egyszavas mondatok.