Belátság
Rádöbbentem. Én, aki csak azt hiszem el, amit látok, most egy láthatatlan kapcsot vélek látni közted és köztem. Még most is nevetek, ha arra gondolok- most komolyan...erről írok? Mindenféle ionok, protonok, elektronok, neutronok, s a periodikus rendszer összes eleme- (fogalmam sincs hány van), szaladgálnak e kapocs szálain oda vissza, összevissza, hogy nagyot rúgjanak a fenekünkbe, ha véletlenül egyikünk bedepizne. Szükséged van rám, te anya- és apakomplexusos ember. Szükségem van rád, mert gyáva vagyok, s mindaz, mi bennem van, magamban gyökeret ver, s elszárad. Rádöbbentem hogy látom a láthatatlant. Milyen nyálas... És még mindig írok, rólad. Pedig nagyon tudlak gyűlölni, De még jobban sz... Mindegy.