szívfodrok

Most részletezhetném a kiránduláson történteket, de inkább kitérek mélyebb dolgokra. Az egyik az az osztályom. ott van Márti, ha Tündéék társaságába kerül olyan lesz mint rég, és én oda nem tartozom. Vagy ott van Kati, az első dolog vele kapcsolatban, hogy Bettiékkel barátkozik,Bettinél nagyobb parasztot az osztályban nem láttam. Vagy hogy töltünk együtt egy jó estét, aztán másnapra minden a régi, mintha néha ki tudnék lépni a valóságból, s aztán gyorsan vissza. Sehova sem tartozom igazán, nem piálok, nem vagyok gyerekes, és nem vagyok az a cigizős parasztos fajta se... A másik meg Zsolt... nem illek bele az életébe, de mégis felvenném azt a  szerepet, ami bele férne valahogy nagy nehezen. Bármire képes lennék, semmi sem adott még ekkora erőt nekem, és pont most pazaroljam el? Nem tudok barátként gondolni rá, egyszerűen nem megy és kész..

Sokat írjak? Őszintén nem tudom mit emelhetnék ki az elmúlt hetek eseményiből. Buli, Zsolt, barátok, és nyugalom.... Nagyon fontos számomra Ő... Teljesen egy hollywoodi filmre emlékeztet már ez az egész dolog. Szülinapomon lefekszünk, aztán nem hallok róla semmit, majd egyszer csak egy buli után, ahol közösen voltunk, felhív csak úgy, semmi indok nélkül. Annyira jól esett nekem, hogy egyszerre elfelejtettem, azokat a dolgokat amik MÉG MINDIG FÁJNAK, az emlékek nem múlnak el. És az egyetlen dolog ami fáj az a csalódás per pillanat.

Tegnap az egyetlen ember akire tényleg számíthattam, és nem csak egy távoli segélypont volt, az Tamás. Ő jött oda hozzám, ő nevettetett meg, ő táncolt velem.... Ameddig velem volt elfeledtem a hazug, kétszínű és önző barátokat, a fiút aki valószínüleg a hátam mögött röhöghet... Tudom, hogy nem tudnék járni Tamással, nem ezért írtam le, hanem azért, hogy ő az egyetlen aki a reális életben, reális helyen és időben ott van mellettem amikor kell. Nem virtuálisan, és nem akkor amikor neki van  szüksége rám.. 

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány. Egy este egy óriási tömegbe keveredett, a dübörgő zene és az emberek sokasága körülvette őt. A lány nem szeretette a tömeget, főleg ha egyedül volt, ezért felment az emeletre, mert ott kevesebben voltak, és legalább sötét volt. Kinézett a tömegre fentről, hátha lát valami érdekeset, legalább ezren lehettek lenn, a lány nem tudott jól saccolni, de azt tudta, hogy rengeteg ember van lenn. Abban a pillanatban, ahogy lenézett meglátott egy fekete pólós srácot bemenni.  Csak egy kis hangya volt a tömegben,a  lány mégis felismerte, legalábbis úgy érezte, hogy az a  fiú ott lenn Zs. Abbana  pillanatban elkezdett rohanni lefele, mindenki őrültnek nézte, de a lányt nem érdekelte. Aztán leért, de a fiú eltűnt, végigkeresett mindent. de nem találta. Végül visszament az emeletre,mert ott legalább sötét volt, ott nem látják az emberek, ha szomorú, gondolta. Egy óra múlva bátorságot merített újra, és a tömegfóbiája ellenére belevet...

"Azt mondják, a párunkat elveszíteni nehéz, egy barátunkat még nehezebb, és mindkettőt a legnehezebb feladat. Mihez kezdesz, ha életed egy része hirtelen eltűnik? Nyilván az a dolgunk, hogy továbblépjünk, de hogyan? Hogyan lépsz tovább, ha megjelenik egy űr, amit nem tudsz kitölteni? Olykor csak úgy tudunk haladni, ha kicsit megállunk, megnyugszunk, és elhatározzuk, hogy akármi történik, bárhogy is fáj, ott vagyunk, ahol lenni akarunk." Azon gondolkodom, hogy hogyan tovább? Volt egy csodás hetem, volt amire várnom. Most is lenne, de így, hogy más szemszöget is megvizsgáltam, már félő, hogy nem lesz olyan jó a jövő péntek.  Mi jobb nekem? Egy alkalmi kapcsolat, vayg várjak, hogy akarjon engem az, akit egyelőre csak én akarok? Egy olyan barát, aki irányítani akar, vagy egy olyan, akit nekem kell irányítanom? Fogadjam el azt az életet, ami van, vagy kutassak az új után? 

Nagyon jó napjaim vannak mostanság. Valahogy a rossz dolgok eltűnnek, eltakarja a jó dolgok árnyéka. Nem tudok most kételyekre, bizonytalan dolgokra gondolni. Ilyen pl Zs. vagy K., nem vagyok biztos bennük, de most valahogy nem filozok rajtuk h mi lesz, vagy mi kéne legyen. Most bennem minden oylan nyugodt, de a nyugodtságban ott rejtőzik egy vulkán, ami már nagyon pöfékel ilyen boldogságfelhőket, és készül kitörni.

Számomra mindig az ősz tartogatott a legtöbb meglepetést . Ez most is így van. Rossz őszre számítottam,  ennek   ellenére   minden   szuper .  Kezdjek neki mesélni a   lényeget . Elmentünk Cagebe B.-val. Tudtuk jól , hogy fognak hülyeségek történni , mert hát velünk mindig történik . Az első a részeg ember volt aki felemelte a kezét egy bokorból s a frászt hozta rám . Aztán B.- átvette a dumámat , hogy lerázza azokata srácokat akik olyan szépek voltak ,mint amilyen józanok :)). Ott volt az est fénypontja is , RoRi , aki Zs . lába mellé rókázott a szemem láttára .  Botival dumálgattunk kicsit s hát aztán meg is csókolt , de nála ez nem jelent úgy látszik túl sokat . S ott volt  Robi is , akiwel ott mind szemeződtem , s aztán meguntam , hogy csak mosolyog ott nekem , ezért odamentem hozzá s leadtam a számomat .  Mindent egybevetve szuper buli volt , valaho...

Járjatok színházba! Jobb akármelyik filmnél, életnagyságban láthatjátok, és élőben azt,amit másképp egy kicsi dobozban néznétek meg, mellesleg a  szemeteket is rontanátok. M. ismeri azt a srácot aki megtetszett nekem valamelyik nap, de éérdekes.:D Voltam G-ben tegnap B.-val pasizni, de nem igazán jött össze mert nem volt senki:)) Rájöttem,hogy az első megérzés az igazi. Ha 1x eldöntöttem h ebben vagy abban bízhatok, vagy ezt vagy azt akarom meghívni a  szülinapomra, akkor az úgy a jó, nem érdemes elgondolkozni rajta. Még mindig egyetértek azzal a bejegyzéssel amit legutóbb írtam, aki nincs IGAZÁN mellettem, az nem érdemli meg, hogy törődjek vele. 

Egyszerűen nem akarok itt lenni. Nem akarlak hazakísérni. Nem akarom, hogy a barátaim rólam beszéljenek, és nem akarom veled tölteni az időm. Úgy teszel, mintha  barátok   volnánk, de nem vagyunk azok. Nem vagyunk semmik. Azt akarom, hogy az egésznek legyen már vége, és visszatérhessek a megszokott életemhez. - Nicholas Sparks - Na ezt kapjátok ki. Kegyetlen vagyok? Lehet. Na és érdekel? Ááá dehogy:D Mi a fene? Mióta kötelező nekem annak az embernek lenni,aki ígyis úgyis alul marad, és várakozik? Nem akarok tovább várni. Eddig bizonytalanul, kételyek és fájdalmak között dekkoltam a padlón, és vártam. Mindig vártam valamit. De ezennel ez megváltozik. Nem akarok senkire és semmire várni, elég volt már.  I just want to feel alive The times you don't wanna wake up Cause when you sleep it's never over when you give up The sun is always gonna rise up you need to get up   gotta keep your head up Ezek a sorok az egyik kedvenc ének...

We gotta find a way to fool reality And go back to the way we used to be Na ez az,ami nem megy. Ábrándokat kergetek, akaratom ellenére. Elképzelem,hogy jó lesz, aztán valami nem klappol, és akkor lebénulok, nem tudok mozdulni,annak ellenére, hogy mellettem gyorsvonatként repül az idő, folynak az események. Nincs kire támaszkodjak, mert a mostani barátaimnak, csak boldogságot, vidámságot akarok adni. A rossz bennem marad.. és fáj

Az éjjel megint álmodtam. Egy olyan személlyel akit régebb szerettem, pedig nem kellett volna. Azt álmodtam, hogy ide jött a házunkhoz, a barátaival volt, én meg egyedül itthon. Bejött, megölelt, én arra kértem, hogy maradjon itt velem, mert nem akarok egyedül lenni. Erre megcsókolt, megfogta a kezem és azt mondta, hogy nem marad itt velem, és ezzel elment. Én meg sírtam, egészen addig, amíg meg nem szólalt a telóm , M. hívott hogy ideje felkelni, én örültem, hogy felköltött ebből a rossz álomból. Ez az álom rávetíthető az utóbbi egy évemre, egyedül voltam, jött valaki, közel engedtem magamhoz, ő is engem aztán meg csak úgy kisétált az életemből.  Ma voltam P.-ékkel szőlőt szedni. Nem panaszkodtam, de belül néha olyanokat káromkodtam, mint P. apja:P Nem szokásom a  panaszkodás, mindent eltűrtem, azt amikor a szememmel műtöttek, vagy azt, amikor az ujjamat varrták össze, vagy azt ha valaki lehazugozott vagy éppen ennek meg annak elmondott engem. Nem szeretek panaszkodni, idő...

Jaj hát én olyan boldog vagyok , hogy az nem kifejezés . Tegnap este gitároztam ,s egyszer hallom , hogy rezeg a   telóm . S hát még gondoltam magamban , hogy biztos nem Zs . hív , de mikor megláttam , hogy ő hívott , majdnem kiugrottama   bőrömből . Elhívtam a   sz . napomra és el is jön , csaj nélkül :D Ez volt a legjobb hír mostanában . Azon kívül megyek szőlőt szedni M.val és P. vel holnap . Katival meg nemtom mit csináljak , nagyon sajnálom őt , de nem ilyen egyszerű a helyzet . A sajnálatnál több kell . Várom , hogy történjen valami , ami mindent helyre hoz köztünk . Imádkoznék , ha hinnék benne , hogy valami csoda folytán tegyen valamit ami mindent megváltoztat .