Néma

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány. Egy este egy óriási tömegbe keveredett, a dübörgő zene és az emberek sokasága körülvette őt. A lány nem szeretette a tömeget, főleg ha egyedül volt, ezért felment az emeletre, mert ott kevesebben voltak, és legalább sötét volt. Kinézett a tömegre fentről, hátha lát valami érdekeset, legalább ezren lehettek lenn, a lány nem tudott jól saccolni, de azt tudta, hogy rengeteg ember van lenn. Abban a pillanatban, ahogy lenézett meglátott egy fekete pólós srácot bemenni.  Csak egy kis hangya volt a tömegben,a  lány mégis felismerte, legalábbis úgy érezte, hogy az a  fiú ott lenn Zs. Abbana  pillanatban elkezdett rohanni lefele, mindenki őrültnek nézte, de a lányt nem érdekelte. Aztán leért, de a fiú eltűnt, végigkeresett mindent. de nem találta. Végül visszament az emeletre,mert ott legalább sötét volt, ott nem látják az emberek, ha szomorú, gondolta. Egy óra múlva bátorságot merített újra, és a tömegfóbiája ellenére belevetette magát a tömegbe arrafele amerre Zs-t látta. 10 percet bolyonghatott a rosszulléttel küzdve, és abban a pillanatban, meglátta, rohant utána kifele, és a mikor összetalálkoztak, a lány reszketett az idegességtől, kisápadt, fogai vacogtak. A fiú meglátta, rámosolygott, és küldött a lány fele 1 "sziát". A lány ledermedt, nem tudta, hogy most sírva rohanjon ki az épületből, vagy tegyen úgy, mintha csak levegőzne az előcsarnokban, vagy menjen vissza a fullasztó tömegben, hiszen már ígyis belefullasztotta saját magát a vágyakozásba, majd a csalódásba. Egy szia.. semmi több...
A lány visszatért a sötétségbe. Ott nem látni a  könnyeket....