szívfodrok

Tegnap kimentem este Pappyval, eredetileg Jazzbe készültem, de aztán jobbnak láttam, ha inkább csak beszélgetek egyet s majd hazamegyek.Nagyon jól sikerült az este, rengeteget kacagtam végre. Na és persze el tudtam valakivel beszélni az összes bajomat, és ha nem is megoldásokat, de segítséget kaptam a dolgok megoldásában. Végülis arra jutottam, hogy mindenképp szembe kell, hogy nézzek a dolgokkal, még ha félek is az utána való történésektől. Ez a hétvége, ha minden jól megy, olyan családi hétvége lesz, persze csak úgy mértékkel. Jó lett volna sátorozni menni, tényleg nagyon régóta szerettem volna, de Bea miatt nagyon elment a kedvem tőle. Remélhetőleg jó lesz Vármezőn is, nagyon remélem, hogy nem fogok unatkozni. A suliban megtanultam pókerezni, jól esett, hogy Mesi és Réka látva, hogy nem vagyok valami jól, befogadtak a társaságukba. Timikével is most egyelőre minden oké, meg tudjuk beszélni a dolgainkat, és azért kell egy barátnő is nekem, elvégre én is lány vagyok. Mostanában hih...

Mindenkinek boldog húsvéti ünnepeket meg minden szépet s jót kívánok. Egy ideje nem írtam ide, ez meg azért volt, hogy kicsit ülepedjenek le a dolgok bennem.  Egy olyan finom vegyes időszakom volt mostanság. Bár a rossz dolgaim régiek, viszont intenzívek. A jó dolgok meg feltöltenek, és erre koncentrálok. Most is kitartok amellett az elvem mellett, hogy egy esetben lehet kitartani egy ügy mellett, ez pedig a következő. Mindenre tudunk felhozni okokat, hogy miért ne tegyük. De ha csak egy nyomós okot találunk, amiért azt akarjuk csinálni, akkor minden negatívum háttérbe kell hogy szoruljon, arra kell koncentrálni, hogy miért igen. Furcsa ezt az én számból hallani, azok után főleg, hogy ezt az elvemet mennyi problémámon kipróbáltam elméletben, olyanon is, amire legszívesebben csak olyan okokat találnék ki, hogy miért ne tegyem. De ez nem én lennék, annak ellenére, hogy a blogomból egy negatív embernek tűnök ki, nem egészen ez az igazság. A blogomat arra használtam, hogy habár csak...

Nem lesz a mai hosszú bejegyzés, mivel itthon voltam nagyrészt.  Bob Marley mellett gondolkodom megint arról, hogy hogyan orientálódjak a továbbiakban, úgy érzem minta egy láthatatlan nyomás nehezedne rám sokfelől. Olyan kimondatlan elvárások az emberektől. Így vagyok a rendezéssel is például. Tudom, hogy az is egy nagyon érdekes dolog, de valahogy tudom, hogy ha tegyük fel megírnék egy darabot, és előadnák, titokban másra vágynék, hogy nekem is tehetségem legyen a színész mesterséghez, vagy hogy inkább mentem volna antropológusnak és elveszett kultúrák után kutatnék akkor.

 Úgy esett, hogy töri versenyre küldtek engem, és még Beát és két osztálytársát. Rengeteget tanultam erre a versenyre, hiszen ez már nem csak rólam szólt.  Hétfőn reggel el is indultunk, felszálltunk a buszra, és kissé meglepve vettem észre, hogy több, mint harmincan voltunk, és ebből csak mi négyen voltunk pedások, a többi bolyais és refis. Dehát na, toleráns ember vagyok, legalábbis nagyon próbálok az lenni, és megpróbáltam minél jobban nem figyelembe venni néhány ember viselkedését. Egy nagyon hosszú és unalmas út után oda is értünk, hát nem volt egy luxusszálló, de én nem vagyok válogatós, egyedüli ami zavart, az a  környék. Mindentől messze volt. Lepakoltunk, és úgy döntöttünk elindulunk valamerre.  A Tescot szerencsésen megtaláltuk, ám úgy gondoltuk, kicsit tegyük izgalmasabbá az estét és menjünk tovább. Megálltunk kérdezősködni, meg is ismertünk egy fiút, a neve Sanyi, és csak annyit tudok róla, hogy a Tescoban dolgozik. Ő útbaigazított, elvezetett minket eg...

A élet olyan, amilyenné alakítod. Én rengeteget forgatom a kártyáim, hogy valahogy legyen egy közepesen átlagos életem. Lekéstem már arról, hogy exkluzív licis éveim legyenek, hogy úgy mondjam. De nem is vagyok oda való. Majd jön az egyetem, valahol. Rengeteget várok el ezektől az évektől. Legyenek büszkék a szüleim rám, kapjam meg a baráti köröm, sikerüljön megtaláljam azt, amit igazán szeretek. Na de addig van még másfél évem. Ha most előkerülne egy gazdag rokon, egy lelkes fiú, vagy bárki, aki felajánlaná, hogy máshol folytassam az iskolát, nem is gondolkoznék, tüstént csomagolnék. Ám én nem tartozok azok közé az emberek közé, akikkel megtörténhet bármi. Így hát nem maradt más, mint hogy résen legyek, és kapjak minden jó alkalmon. Ennyit erről. Következő téma, amiről nem szeretek beszélni, ám épp ideje. Két valaki van az életemben, akiért megdobban a szívem, nem szeretem őket, csak, hogy is mondjam, egyszerűen megdobogtatják a szívemet. Az egyikről majdnem semmit nem tudok, nem is...