szívfodrok

Van egy álmom. 10év múlva a saját kávézómban  ülök.Szülinapom van, amit valószínüleg a  férjemmel ünneplek meg, akivel fiatalon házasodtunk meg,mivel mindketten meggondolatlanok és kalandvágyók voltunk de nem bántuk meg. Egyszer csak megszólal a telefon,a  férjem hív,hogy nem tud elszabadulni a munkából, így nem tudunk elmenni vacsizni . Én mérgesen hazamegyek, útközben kitervelem, hogy milyen beszédet mondok a férjemnek. Kinyitom az ajtót, és kiket látok ott? Mártit, aki óvónéni lett, Rékát,aki állatorvos , Évit, aki orvos, de már egy könyvet is kiadott, Beát, a fotóst, na és Katit, aki pszichológus lett, na meg persze az én drága férjemet. Nagyon örülök nekik, hisz évek óta nem láttam őket. De mégis ők állnak a  szívemhez a legközelebb..  Sokszor álmodom ezt az utóbbi napokban, nem tudom miért... A másik dolog meg az, hogy nem értem, hogy miért csak azok nem veszik észre a változásomat akiknek a legjobban kéne? Azt nem tudom még, hogy ezt a változást tén...

Ma  egy kicsit hittem a  csodába. Mártinak elmondtam a  vágyamat, és megértett teljes mértékben, és olyan jól kiterveltünk mindent, hogy éreztem h boldog vagyok, és ezt olyan rég éreztem utoljára,hogy fura volt. Lehet, hogy ezzel a szülinapommal egy álom válik valóra? Bár úgy lenne. És nem számít,ha Zsolt a barátnőjével jön, engem nem zavar,csak a szeretteim között szeretnék lenni, ennyi.  Tegnap meg egy csodás napot töltöttem Beával, szerintem ezek számítanak az életben, ezek a tettek, ezek a  pillanatok, mikor valaki azért van veled, mert szeret, és jól érzi magát melletted. És nem nem vár rád, hanem melléd szegődik. Szerintem egy ilyen barátot nem lehet elutasítani, akin érzed, hogy az egyetlen dolog amiért veled van az a  szeretet:)

"Nem, te nem vagy kivétel, hanem tipikus eset. Úgyhogy jól jegyezd meg a szabályt: egy pasi akkor nem hív fel, ha nem akar felhívni. Ha úgy érzed, hogy a fickót teljesen hidegen hagyod, akkor jól érzed, mert úgy is van. Nincs kivétel."  Azon gondolkozom hogy vajon vannak kivételek? Vagy igaza van ennek az idézetnek, és tényleg minden az, aminek látszik?  Bizonytalan vagyok a  megérzésekkel kapcsolatban is. Ha az első megérzés jó, miért tör ránk folyton több megérzés, hogy összezavarjon? Erre a válasz az természetesen, hogy az ember gondolkodó lény. Én is tudom,  nem vagyok hülye. De mennyivel könnyebb lenne, ha egyből a helyes választ találnánk meg önmagunkban. De szerintem erre még egy tudós, vagy nagy gondolkodó sem képes. Mert minél jobban boncolgatjuk a  dolgokat, annál több lehetőség és kérdés merül fel bennünk. Mi van ha? Miért pont ez? Mi lett volna ha? Szerintem a lélek útjain senki nem tud teljesen kiigazodni, a lélek fogalmát még a filozófusok, vagy a...

Annyira teljes lenne most az életem, de mégsem az.. Még mindig valami meglepetést, valami váratlant várok. Azon kívül meg válaszokat.. vajon túl nagyok az elvárásaim az emberekkel szemben? Hiába mondjál, hogy ne menjek a  filmek után, előttem néhány dologban úgyis azok a példázó tényezők.  Annyira nevetséges tudok lenni néha.. Csak azért, hogy valaki végre meglássa azt amit nem mondok, nem mondhatok ki, csomó értelmetlen dologra vagyok képes. A legrosszabb ,mikor még azután sem veszik észre, hogy mi a helyet.  Már több bejegyzésem szól arról, hogy egy csodára várok, amiben nem hiszek. Hát most is csak ezt érzem.

Hihetetlenül önző tud lenni az ember. Észre sem veszi, hogy esetleg megbánt mást, csak arra tud gondolni, hogy neki jó legyen.  Nem hittem benne,hogy tényleg ilyen önző világban élünk. Hittem a jó emberekben. Most, úgy látom, hogy az ember már nem is tudatosan önző, hanem egyből azok a dolgok ugranak be neki, ami az ő hasznára van.  Nemsokára itt van a születésnapom. Előre féltem az egésztől, így elhatároztam, hogy nem tartok sem bulit sem semmit. Aztán, mégis úgy éreztem, hogy szeretnék egy napot, ami csakis rólam szól. Most pedig, a hátam közepére sem kívánom. Nem tudom. Valami különlegesre vágytam volna idén, nem ajándékra gondolok, hanem egy szuper nap barátokkal, nem megszokott helyeken, nem megszokott dolgokat tenni. Vagy ha még merészebb akarok lenni a  szavakkal, hinni akartam volna egy napig a csodákban. Annyira szép ez az egész a  fejemben, hogy rá sem merek gondolni. Sokaknak nem jelent sokat a  születésnap, de nekem igen. Ez vagyok én. Születés...

Nagyon lassan kezdek rájönni, hogy milyen kiszámíthatatlan az élet. És, hogy a szavaknak, amiket kimondunk mennyire nem érezzünk a súlyát. Azt mondod h elvesztetted a legjobb barátodat, vagy a pasidat? Vagy azt vágod hozzájuk, hogy "bár sose látnád őket többé"? Vegyük ezeket a szó szoros értelmében, ha tényleg elvesztenél valakit,aki egykor nagyon közel állt hozzád, már az is hihetetlenül rossz érzés, mikor megtudod, hogy egy ilyen embert majdnem elvesztettél. Végigfut az a gondolat az agyadban, hogy mi lett volna ha... És ezután majdnem nap, mint nap eszedbe jut, hogy mi lesz ha hirtelen, egyik percről a  másikra tényleg elveszítesz valakit. Én pl  tavaly is átéltem ezt, amikor a saját édesanyámat veszítettem el majdnem, és rengetegszer lepereg előttem az egész.  Ahogy elkezdtem ezt az elmélkedést, nagyon lassan fogom fel ezt, így ott még nem tartok, hogy pl. megbocsássak embereknek, csak mert kiszámíthatatlan az élet. S szerintem nem is kell. Na de talán majd kitisztu...

 Tegnap beszélgettem arról Évivel, hogy mennyire szükségem van már egy kis "meglepetésre", valami váratlanra az életemben, egy fordulópontra. S aztán rájöttem, hogy az ősz nagyon sok meglepetést tartogat számomra. Itt van az iskola, ezen belül a "klikkek", a változások, amik három hónap alatt leromboltak barátságokat, és újakat hoztak létre. Aztán itt van a születésnapom, amit a legnagyobb homály fed, nem tudom,mire számíthatok. Na meg Zsolt hazatérése, bár itt nem olyan homályos a kilátás.  A másik amin elgondolkoztam, az az, hogy mit adott nekem ez a nyár.  Bizonyosan ez volt életem egyik legrosszabb nyara, de sokmindent tanultam. Ezena  nyáron esélyeket kaptam. Azt hiszem összefoglalva, ez a nyár az esélyekről szól, egy tiszta lapról, ahol elkezdhetek egy új fejezetet.

"As he begins to raise his voice, You lower yours and grant her one last choice. Drive until you lose the road, Or break with the ones you've followed" Na erről vajon ki jutott eszembe... Márti ma mondott vaalmit nekem, és csak annak örülök, hogy abban a  valamiben én nem igazán hiszek. Hiszen nincsenek pillangók a  gyomromban, nem látok rózsaszínben mindent, és nem... nem akarom őt látni.  Ha látnám őt, pillangók helyett bombák robbannának a gyomromban, rózsaszín helyett inkább halványabban látnék mindent...  

Hiszel abban, hogy a lelki "betegségeid" átalakulhatnak fizikai betegséggé? Én már igen. Legutóbb,mikor elvesztettem a legjobb barátnőmet , és rájöttem, hogy újra elvesztettem azt a fiút,akit a legjobban kedveltem,s nem utolsó sorban rájöttem, hogy milyen elcseszett életem van, lebetegedtem három napra, vagy még több is volt, nem tudom már. Most, megtudtam, hogy hazajön az a fiú, akit még mindig kedvelek, és a jazzben rájöttem, hogy valami nagyon nincs rendbe velem, mert a jófiúk nem vesznek tudomást rólam ,még akkor sem, ha a barátnőm szabályosan nekilök egy ilyen fiúnak, és csodák csodája, lebetegedtem. Nem hiszek a  véletlenekben... 

Túlnőttem egy bizonyos szintet és most nem találom a  helyem. Azon kívül Zsolt hazajön hétfőn és nem hagyott hidegen a  hír...ez szívás. Nagyon félek az első találkozástól. Petivel megoldódott minden. Vagyis remélem, hogy végre megpróbál hinni bennem.  Érdekesen indul ez az ősz..