Tegnap beszélgettem arról Évivel, hogy mennyire szükségem van már egy kis "meglepetésre", valami váratlanra az életemben, egy fordulópontra. S aztán rájöttem, hogy az ősz nagyon sok meglepetést tartogat számomra. Itt van az iskola, ezen belül a "klikkek", a változások, amik három hónap alatt leromboltak barátságokat, és újakat hoztak létre. Aztán itt van a születésnapom, amit a legnagyobb homály fed, nem tudom,mire számíthatok. Na meg Zsolt hazatérése, bár itt nem olyan homályos a kilátás.
 A másik amin elgondolkoztam, az az, hogy mit adott nekem ez a nyár.  Bizonyosan ez volt életem egyik legrosszabb nyara, de sokmindent tanultam. Ezena  nyáron esélyeket kaptam. Azt hiszem összefoglalva, ez a nyár az esélyekről szól, egy tiszta lapról, ahol elkezdhetek egy új fejezetet.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Világbékét álmodtam. Békét a világban, békét az emberekben. S mikor a hitem fogyni látszott, akkor varázslatban hittem, hogy talán úgy megtalálom az egyensúlyt, a lelki békét. Hittem sorsban, Istenben, reményben, végzetben, napistenben, Allahban, Buddhában, jószándékban, környezetvédelemben, orvostudományban, politikában, technológiában, pszichológiában, filozófiában......Most önpusztítást látok. Rakétákat a levegőben, önpusztító fegyvereket a kézben, butító találmányokat, egészségtelen, káros termékek gyáraiból kiáramló, mindent beterítő füstöt. Látok még depressziót, fájdalmat, szomorúságot is. Sok a beszéd. Kevés az igazság. Talán nem is ismerjük már e szónak az értelmét. Persze, ott a tiszta, őszinte öröm is. Mindenki szeme előtt és lelkében ott van. De csak addig, amíg az önpusztító világ nem nyeli el még egy áldozatát. Éhes vagyok. Kimegyek a boltba, veszek magamnak egy kiflit. Abban a pillanatban egy távoli országban összeesik egy kisfiú az éhségtől. Nem volt pénzük ételre. Ugy...
További információk

Néma

Elfáradtam. Mohòn kanalazom be az ételt. Talán eltömi a nyelôcsövem. Leszorítom a szemhèjam. Bennmarad az ôrület. Ma nyerni akarok így vagy úgy. Nem számít a boldog vég. Az ôrülteknek amúgy sincs olyan. Nèha befekszem majd hozzád, persze. Szètrakom a lábam. Kirakom a szívem. Ha eltöröd, majd besöpröm a darabokat a mellkasomba. S mikor már elgyengül a lelked a sok òlomdarabtòl, majd kirakòsat játszunk egy augusztusi éjszakán, a szabad èg alatt.
További információk

Testek

Összehúzom kisimítasz.  Elrejtem, te kiteríted.  Rád nézek és azt gondolom Rám nézel és nem gondolkodsz. Abszurd társítás Tökéletes illesztés. Két külön test,  felemás életet rejtve.  Mégis a ritmus az egy. A szív.  Vagyis a kézzelfogható. A láthatatlan félénken bújik meg az ujjbegyek alatt.
További információk