Van egy álmom. 10év múlva a saját kávézómban ülök.Szülinapom van, amit valószínüleg a férjemmel ünneplek meg, akivel fiatalon házasodtunk meg,mivel mindketten meggondolatlanok és kalandvágyók voltunk de nem bántuk meg. Egyszer csak megszólal a telefon,a férjem hív,hogy nem tud elszabadulni a munkából, így nem tudunk elmenni vacsizni. Én mérgesen hazamegyek, útközben kitervelem, hogy milyen beszédet mondok a férjemnek. Kinyitom az ajtót, és kiket látok ott? Mártit, aki óvónéni lett, Rékát,aki állatorvos, Évit, aki orvos, de már egy könyvet is kiadott, Beát, a fotóst, na és Katit, aki pszichológus lett, na meg persze az én drága férjemet. Nagyon örülök nekik, hisz évek óta nem láttam őket. De mégis ők állnak a szívemhez a legközelebb..
Sokszor álmodom ezt az utóbbi napokban, nem tudom miért...
A másik dolog meg az, hogy nem értem, hogy miért csak azok nem veszik észre a változásomat akiknek a legjobban kéne? Azt nem tudom még, hogy ezt a változást tényleg a K.val való kapcsolatmegszakítást okozta. Valószínűnek tartom.
Még mindig nem vagyok tisztában ezzel a barátságosdival...
Istenem,de szep :X barcsak igy lenne.
VálaszTörlés