Tükörképemet őrző mágikus teremtmény. Neked írok ma, vagy helyetted. Ezer arcomat ismét felöltöm neked, hogy láss. Az idő karcai eltorzítják a teljes képet, De pillangó voltál kezdetben te is, emlékezz rá. Sosem néztünk hátra, éltünk - szabadságot álmodva. Zajosan és káoszt hagyva magunk után rohantunk boldognak lenni. Most gyermeteg lelkünket én őrzöm, hogy mikor újra színbe borul a világ, mienk legyen. Ne hagyd hogy ódon kereted, s az idő nyoma felszívódjon a történetedben. S mikor szürke útra tévedünk, hol nevetnek rajtunk az óriások, a nagyok, s jönnek a bezsibbadt hétköznapok, kiszínezem tükrödet, és önfeledten nevetünk. Én akarom. Te akarod?