Nem is tudom, hol kezdjem. Szép lassan lejár a suli,meleg van végre. Megkaptam a kutyát, ami kicsit teher, mert senkivel nem tudok együtt élni egy helyen sokáig, nem hogy egy kutyával. De szegény ügyes kutya, s nem érdemli meg, hogy lemondjak róla ilyen hamar. Kicsit frusztrált is vagyok valamitől az utóbbi pár napban. Nem tudom, minden az idegeimre megy hamar. S az se segít sokat, hogy valamiért itthon is olyan kirekesztettnek érzem magam. Szeretnék beszélgetni, meg jóban lenni, de nem tudom. Valami megváltozott úgy pár hét leforgása alatt, s nem tudom mi. Viszont nagyon várom a nyarat, mert tudom, hogy ez az utolsó olyan nyaram ami után még suli jön és ki akarom használni 12. osztáy előtt. Szép lassan már mindenki fáraszt a szingliség miatt, pedig nem tehetek arról, hogy csak egy valaki iránt érzek vonzalmat, a többi fiú ismerősömön csak ügy átnézek, nem tudom miért.
Bejegyzések
Jelenleg az esik kicsit rosszul, hogy annak nem mondhatom el, hogy mi bánt akinek a legjobban ki szeretném végre önteni a szívem. És ez egy nagyon érdekes érzés tőlem, mivel velem tényleg rengeteg minden történt, meghökkentő sztorik, de tényleg. És akkor nem volt szükségem, hogy elmondjam, csak az érdekelt, hogy jaj milyen rossz nekem, és nem kértem volna segítséget soha. Rossz világban élünk, olyan dolgok történnek meg az emberrel, ha nem elég tapasztalt vagy elővigyázatos, ami kemény lelki traumákat okozhat a későbbiekben. De most nem épp ilyesmiről van szó, ez más fajta probléma, ez az a tipikus mézesmadzag eset, csak kicsit drámaiabban. Ez a helyzet nem olyan amit akárkinek elmondhatok, de nem is az amit magamban olyan könnyen megoldhatok, bár már le van játszva ez a menet, csak épp félidő van, s nem tudom elfogadni a vereséget, mert én a leglehetetlenebb helyzetekben is hinni akarom, hogy van egy jobb út, az a bizonyos arany középút amit mindenki annyira keres. Az bánt, hogy egyed...
Úgy döntöttem, hogy ma idézgetek egy-két dolgot, rávetítve az életemre. Így talán jobban tudom magyarázni amit érezek. 1. "Tudod, a bátyám egyszer azt mondta, semmi sem számít igazán, amit a "de" előtt mond ki az ember." Nagyon szeretném, ha ez a mondat tényleg igaz lenne, de csakis az álmodozók hiszik ezt. Én nem álmodozni, hanem cselekedni akarnék, ám nem lehet. Ahányszor én használom a "de" szócskát, sokat segítene ha mások is azt akarnák hinni, hogy a "de" előtt kimondott szavak nem számítanak, de sajnos ez nincs így. 2. "Ebből tudhatod, hogy valaki igazit találtál: amikor egy (...) büdös szót se szóltok egy percig, és jól esik a közös hallgatás." Igen, némely helyzetben sokkal megnyugtatóbb a hallgatás, olyan békét fon az ember köré amiből legszívesebben soha nem lépne ki. 3. "Amikor feladod az álmodat, csak akkor jössz rá, hogy mennyire nehéz újrakezdeni, ezért bemeséled magadnak, hogy nem is akarod. De mindig o...
„A barátaim bíztattak, hogy minden jóra fordul ezekkel a tetvekkel, mert más lány is összejött már ilyen tetűvel, majd a tetű feleségül vette és boldogan éltek, míg meg nem haltak. Ám ez a kivétel, csakhogy mi a szabály vagyunk, nem a kivétel.” -Nem kellesz eléggé- Ez a film jórészben jellemez engem. Olyan ember vagyok, aki nagyon ritkán érzi azokat a bizonyos "pillangókat" a gyomrában, Zs. óta ma éreztem először azt, hogy olyannyira elhagy az erőm, hogy le kell ülnöm. Ez nálam azért nagy dolog, és az is nagy dolog, hogy mertem kezdeményezni, hiszen én alaphelyzetben nem fordítok sok figyelmet arra, hogy valakit "behálózzak". Most mégis azt teszem, de hogy mire várok, azt nem tudom. Emlékszem pontosan arra a pillanatra, mikor éreztem, hogy ez az egész megszakadt. Persze fel tudok hozni 1001 okot, amiért azt mondjam, hogy tényleg nincs miért próbálkoznom stb. , kifogásokat bárki bármilyen helyzetben fel tud hozni, de én nem ilyen vagyok. Lehet, hogy mindent agyo...