szívfodrok

Ez a bejegyzésem nem lesz egy filozófikus,nagy szavakkal tömített írás. Úgy érzem, hogy ki kell írjam magamból ezt: hiányzik az apám. És ahogy ezt érzem, ezzel az érzéssel társul az is, hogy önzőnek érzem magam. Ott van egy kedves barátnőm, aki nem találkozott az édesapjával már vagy három éve. Nekem meg itt van, de azért még sincs velem. A legönzőbb pillanataimban becsapottnak érzem magam, hiszen augusztusban azt az ígéretet kaptam, hogy ezután ott leszünk egymásnak, de nem gondolkozohatok így. Egyrészt amiatt, hogy rengeteget dolgozik, másrészt meg, nem csak nekem van szükségem az apámra. Pedig én próbálkozok, napi szinten lépést tartok a politikával, csak hogy tudjam, mit is csinál, amiért nincs velünk szinte soha, meg lesem a rendezvényeket, ahol segíthetek. De most is két napja nem láttuk egymást, amikor ő hazajött én már nem voltam itthon, vagy aludtam, s amikor én jöttem haza, ő akkor ment vissza dolgozni. És ha az érettségi utánra gondolok, kiráz a hideg lassan, egyr...

A takaró egymásba fonja forró testetek, érzed válladon a lélegzetét. Hirtelen szorító érzés járja át a torkod, s lassan, erőltetetten tornássza fel magát az a bizonyos szó. Nem állíthatod meg, önmagának parancsol. Aztán hirtelen csak úgy kibuggyan: "szeretlek".  Nem, hogy ő, saját magad is meglepődsz    azon, hogy hogyan kerülhetett beléd ez a  szó, hogyan tudott eljutni az ajkaidig? Keresgélni kezdesz emlékeidben, hogy rátalálj, hogy hol van a rés. Felelevenedik benned a vágy, a gyönyör, majd a biztonság, és a megnyugvás érzése. Szavakba akarnád önteni, hogy ezek összessége mit is váltott ki belőled, egy olyan szót keresel, ami hálát és odaadást is tükröz. És se szó, se beszéd, létrejön a rés, amin bejön ez a pimasz szó. Hiába kérdezed, hogy ki hívta, csak pökhendin odadobja válaszát, " na de kérlek, létezik nálam tökéletesebb, és találóbb szó az elvárásaidnak?" Lehajtod a fejed, mert tudod, hogy igaza van. Kit érdekel, ha nem szereted a melletted lev...