A takaró egymásba fonja forró testetek, érzed válladon a lélegzetét. Hirtelen szorító érzés járja át a torkod, s lassan, erőltetetten tornássza fel magát az a bizonyos szó. Nem állíthatod meg, önmagának parancsol. Aztán hirtelen csak úgy kibuggyan: "szeretlek". Nem, hogy ő, saját magad is meglepődsz azon, hogy hogyan kerülhetett beléd ez a szó, hogyan tudott eljutni az ajkaidig? Keresgélni kezdesz emlékeidben, hogy rátalálj, hogy hol van a rés. Felelevenedik benned a vágy, a gyönyör, majd a biztonság, és a megnyugvás érzése. Szavakba akarnád önteni, hogy ezek összessége mit is váltott ki belőled, egy olyan szót keresel, ami hálát és odaadást is tükröz. És se szó, se beszéd, létrejön a rés, amin bejön ez a pimasz szó. Hiába kérdezed, hogy ki hívta, csak pökhendin odadobja válaszát, " na de kérlek, létezik nálam tökéletesebb, és találóbb szó az elvárásaidnak?" Lehajtod a fejed, mert tudod, hogy igaza van. Kit érdekel, ha nem szereted a melletted levő férfit? Mit számít, ha csak egy egy éjszakás kaland? Mintha a szeretlek szó, ugyan íratlanul, de több jelentésűvé változna. Ebben az értelemben, nem érzelmi kötődést, hanem egyszerűen hálát, és kielégülést jelent.
Világbékét álmodtam. Békét a világban, békét az emberekben. S mikor a hitem fogyni látszott, akkor varázslatban hittem, hogy talán úgy megtalálom az egyensúlyt, a lelki békét. Hittem sorsban, Istenben, reményben, végzetben, napistenben, Allahban, Buddhában, jószándékban, környezetvédelemben, orvostudományban, politikában, technológiában, pszichológiában, filozófiában......Most önpusztítást látok. Rakétákat a levegőben, önpusztító fegyvereket a kézben, butító találmányokat, egészségtelen, káros termékek gyáraiból kiáramló, mindent beterítő füstöt. Látok még depressziót, fájdalmat, szomorúságot is. Sok a beszéd. Kevés az igazság. Talán nem is ismerjük már e szónak az értelmét. Persze, ott a tiszta, őszinte öröm is. Mindenki szeme előtt és lelkében ott van. De csak addig, amíg az önpusztító világ nem nyeli el még egy áldozatát. Éhes vagyok. Kimegyek a boltba, veszek magamnak egy kiflit. Abban a pillanatban egy távoli országban összeesik egy kisfiú az éhségtől. Nem volt pénzük ételre. Ugy...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése