Tükörképemet őrző mágikus teremtmény.
Neked írok ma, vagy
helyetted.
Ezer arcomat ismét felöltöm neked, hogy láss.
Az idő karcai eltorzítják a teljes képet,
De pillangó voltál kezdetben te is, emlékezz rá.
Sosem néztünk hátra, éltünk -
szabadságot álmodva.
Zajosan és káoszt hagyva magunk után rohantunk boldognak lenni.
Most gyermeteg lelkünket én őrzöm,
hogy mikor újra színbe borul a világ,
mienk legyen.
Ne hagyd hogy ódon kereted, s az idő nyoma
felszívódjon a történetedben.
S mikor szürke útra tévedünk,
hol nevetnek rajtunk az óriások, a nagyok,
s jönnek a bezsibbadt hétköznapok,
kiszínezem tükrödet, és önfeledten nevetünk.
Én akarom. Te akarod?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése