Néma

Hihetetlenül önző tud lenni az ember. Észre sem veszi, hogy esetleg megbánt mást, csak arra tud gondolni, hogy neki jó legyen.  Nem hittem benne,hogy tényleg ilyen önző világban élünk. Hittem a jó emberekben. Most, úgy látom, hogy az ember már nem is tudatosan önző, hanem egyből azok a dolgok ugranak be neki, ami az ő hasznára van. 
Nemsokára itt van a születésnapom. Előre féltem az egésztől, így elhatároztam, hogy nem tartok sem bulit sem semmit. Aztán, mégis úgy éreztem, hogy szeretnék egy napot, ami csakis rólam szól. Most pedig, a hátam közepére sem kívánom. Nem tudom. Valami különlegesre vágytam volna idén, nem ajándékra gondolok, hanem egy szuper nap barátokkal, nem megszokott helyeken, nem megszokott dolgokat tenni. Vagy ha még merészebb akarok lenni a  szavakkal, hinni akartam volna egy napig a csodákban. Annyira szép ez az egész a  fejemben, hogy rá sem merek gondolni. Sokaknak nem jelent sokat a  születésnap, de nekem igen. Ez vagyok én. Születésnapkor csodára vágyom, karácsonykor varázslatra, Szilveszterkor tiszta lapra. Ez vagyok, és nem is fog ez soha változni.