Nagyon lassan kezdek rájönni, hogy milyen kiszámíthatatlan az élet. És, hogy a szavaknak, amiket kimondunk mennyire nem érezzünk a súlyát. Azt mondod h elvesztetted a legjobb barátodat, vagy a pasidat? Vagy azt vágod hozzájuk, hogy "bár sose látnád őket többé"? Vegyük ezeket a szó szoros értelmében, ha tényleg elvesztenél valakit,aki egykor nagyon közel állt hozzád, már az is hihetetlenül rossz érzés, mikor megtudod, hogy egy ilyen embert majdnem elvesztettél. Végigfut az a gondolat az agyadban, hogy mi lett volna ha... És ezután majdnem nap, mint nap eszedbe jut, hogy mi lesz ha hirtelen, egyik percről a  másikra tényleg elveszítesz valakit. Én pl  tavaly is átéltem ezt, amikor a saját édesanyámat veszítettem el majdnem, és rengetegszer lepereg előttem az egész. 
Ahogy elkezdtem ezt az elmélkedést, nagyon lassan fogom fel ezt, így ott még nem tartok, hogy pl. megbocsássak embereknek, csak mert kiszámíthatatlan az élet. S szerintem nem is kell.
Na de talán majd kitisztul ez az egész dolog idővel. 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Világbékét álmodtam. Békét a világban, békét az emberekben. S mikor a hitem fogyni látszott, akkor varázslatban hittem, hogy talán úgy megtalálom az egyensúlyt, a lelki békét. Hittem sorsban, Istenben, reményben, végzetben, napistenben, Allahban, Buddhában, jószándékban, környezetvédelemben, orvostudományban, politikában, technológiában, pszichológiában, filozófiában......Most önpusztítást látok. Rakétákat a levegőben, önpusztító fegyvereket a kézben, butító találmányokat, egészségtelen, káros termékek gyáraiból kiáramló, mindent beterítő füstöt. Látok még depressziót, fájdalmat, szomorúságot is. Sok a beszéd. Kevés az igazság. Talán nem is ismerjük már e szónak az értelmét. Persze, ott a tiszta, őszinte öröm is. Mindenki szeme előtt és lelkében ott van. De csak addig, amíg az önpusztító világ nem nyeli el még egy áldozatát. Éhes vagyok. Kimegyek a boltba, veszek magamnak egy kiflit. Abban a pillanatban egy távoli országban összeesik egy kisfiú az éhségtől. Nem volt pénzük ételre. Ugy...
További információk

Néma

Elfáradtam. Mohòn kanalazom be az ételt. Talán eltömi a nyelôcsövem. Leszorítom a szemhèjam. Bennmarad az ôrület. Ma nyerni akarok így vagy úgy. Nem számít a boldog vég. Az ôrülteknek amúgy sincs olyan. Nèha befekszem majd hozzád, persze. Szètrakom a lábam. Kirakom a szívem. Ha eltöröd, majd besöpröm a darabokat a mellkasomba. S mikor már elgyengül a lelked a sok òlomdarabtòl, majd kirakòsat játszunk egy augusztusi éjszakán, a szabad èg alatt.
További információk

Testek

Összehúzom kisimítasz.  Elrejtem, te kiteríted.  Rád nézek és azt gondolom Rám nézel és nem gondolkodsz. Abszurd társítás Tökéletes illesztés. Két külön test,  felemás életet rejtve.  Mégis a ritmus az egy. A szív.  Vagyis a kézzelfogható. A láthatatlan félénken bújik meg az ujjbegyek alatt.
További információk