Belátság

Rádöbbentem.
Én, aki csak azt hiszem el, amit látok,
most egy láthatatlan kapcsot vélek látni
közted és köztem.
Még most is nevetek, ha arra gondolok-
most komolyan...erről írok?
Mindenféle ionok, protonok, elektronok,
neutronok, s a periodikus rendszer összes eleme-
(fogalmam sincs hány van), szaladgálnak e kapocs szálain
oda vissza, összevissza,
hogy nagyot rúgjanak a fenekünkbe,
ha véletlenül egyikünk bedepizne.
Szükséged van rám, te anya- és apakomplexusos ember.
Szükségem van rád, mert gyáva vagyok, s mindaz, mi bennem van,
magamban gyökeret ver,
s elszárad.

Rádöbbentem hogy látom a láthatatlant.
Milyen nyálas...
És még mindig írok, rólad.
Pedig nagyon tudlak gyűlölni,
De még jobban sz...
Mindegy.