Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívtak

Az ember, akit Ovénak hívtak- és a könyv, ami mellett nem lehetett csak úgy elmenni.

Szóval, a főszereplő egy morcos nyugdíjas, Ove (amit Úvénak kellene ejteni, de nekem végig Ove maradt). Bizonyára mindenkinek van hasonló ember a környezetében. Ezekre az emberekre szoktam mondani, főleg az én nagyapám miatt, hogy nézzünk csak a dolgok mögé, mert kincset találhatunk.

Ha az ember kertvárosban él, arra kényszerül, hogy megismerje a szomszédait, erre "kényszerült" főhősünk is, ezáltal ismeri meg a szerintem szintén főszereplőnek mondható Parvaneh-t, és családját. 

Igazából már-már giccsbe menő lenne az a szívfacsarás, amit kikényszerít ez a könyv belőlünk, de valahogy mégsem. Néha úgy éreztem, mintha nem is az író, hanem Ove szigorú természete tartaná ezt a könyvet össze. Meg az a humor, ami abból fakad legtöbbször, hogy Ove szerint a legtöbb ebber nem normális, a legszebb (és legszívszorítóbb!) bókja pedig az, hogy "nem vagy egy komplett idióta".

Olvasd. Nevesd. Könnyezd. Add oda a kisöcsédnek. Meg a nagymamádnak.