Elkezdtem nézni egy sorozatot, a címe Erica világa. Egy 32 éves nőről szól akinek nincs állandó állása, nincs normális kapcsolata és mindez azért van mert évek óta rossz döntéseket hoz. És rájöttem, hogy én is nagyon errefele tartok. Mert hát hogyan is képzelhetném el magam, mint egy egyedülálló nő, akinek az egyedüli társasága a házikedvence és a férjezett barátnői, és persze nem találta még meg a neki való munkát? Elég szörnyűek a kilátások, mi? Az egész azon alapszik, hogy tudok e helyes döntést hozni, és vagyok-e elég bátor, hogy meghozzam. Mindig ott van előttünk a jó megoldás, kivétel nélkül, csak néha vagy nem akarjuk észrevenni, vagy csak egyszerűen más dolgokra fókuszálunk és nem vesszük észre.
A másik dolog amire rájöttem, hogy mindig van legalább egy fiú az életünkben, aki titokban, vagy nem titokban oda van értünk, és szegény nem is bányarém, de képtelenek vagyunk észrevenni, mert mi a tökéleteset keressük. És persze mivel az élet szeret velünk szemétkedni, mire érdekelne,hogy ki az a személy, már megunja és továbblép. Nem hibáztatom magamat azért mert a legjobbat akarom, hiszen, végülis 9.ben a suli egyik legmenőbb srácával jártam (2hónapot, és persze egy nagy csőd volt az egész,de nem ez a lényeg), idén meg hát ott volt Zsolt, és őt is mondhatom népszerűnek, hiszen jóképű, céltudatos, okos, és mindezt tudja is magáról. Szóval én megkaptam a..izé majdnemtökéletest, csak valami nem klappolt s akkor mindig ott kötöttem ki, hogy nincs pasim. Ez alkalommal lassan egy éve nincs, és tudom, hogy rengeteg alkalmat szalasztottam el.
Szóval kedves olvasó, ne legyél én. Tanulj a hibámból, és ha valaki ott van melletted, veled szeretne lenni, kapj az alkalmon és légy boldog! Ja, ezt veheted parancsnak is! Na nyomás, ne ülj a gép előtt, menj és keresd meg a boldogságot, hozz döntéseket, éld az életed.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése