Na hát úgy indultam neki, hogy ez a bejegyzés kicsit komolyabb lesz, mint az ezelőttiek, de az utóbbi fél órában rájöttem saját tapasztalat árán, hogy az emberi hülyeség határtalan. Ezt akkor tapasztaltam, mikor elfelejtettem ,hogy erre az oldalra más e-mail címmel vagyok bejelentkezve, s miután fél órán keresztül próbálkoztam, beléptem a Súgóba, hogy hátha találok magyarázatot. Erre fel, a Súgó már eleve hülyének nézi az embert, jogosan. Mivel volt egy olyan rész ahol kitér arra a bejelentkezési problémáknál, hogy "próbáljon meg más e-mail címmel bejelentkezni, mert az ember néha elfelejti, hogy milyen címmel regisztrált", vagy valami hasonló ehhez. Én meg ezt olvasva fel voltam háborodva, hogy hülyének néz engem ennek az oldalnak a szerkesztője, hát tévedtem.
Na de ez csak egy kitérő volt. Azt vettem észre, hogy a legutóbbi bejegyzéseim mennyire felületesek, úgy néznek ki, mint egy igazi drama queen bejegyzései, miközben én az utóbbi hónapokban annyira megutáltam azt, mikor valaki siránkozik 17-18 évesen, hogy hú de szar az élete, mert nincs pasija, vagy a barátai seggfejek. Hát pont ezt csináltam én is, persze, kell ezekről is beszélni, a kapcsolat, a barátság és a szex is életünk része, de úgy gondolom, hogy fölösleges annyit beszélni róla.Nem értem, hogy egyes emberek miért siránkoznak a jobb után, s kérdezik maguktól,hogy miért kerülnek mindig ugyanolyan hülye helyzetbe, ha nem képesek változtatni? Tegnap kinn voltam Papyval, Zsolt tesójával, és jól éreztem magam, és függetlenül mindentől. Csak úgy élveztem, hogy a jó időben sétáltatjuk a kutyákat, ami szerintem a legjobb dolog kikapcsolódásnak, na meg sport szempontjából is. Ezen kívül meg beszélgettünk, mindenféléről. A suliról, a egyetemről, a kirándulásainkról, a családjainkról, a barátokról. Mindezt pedig úgy, hogy tudat alatt bizonyos gondjainkra is választ kaptunk egymástól, de mind ezt csak tudat alatt.
Visszaolvasva a bejegyzéseimet, egy dolog tetszett meg nagyon, nem tartozom bele egy klikkbe sem. De ez nem azt jelenti végül is, hogy nem vagyok társasági lény, csak néha szeretek ellenni egyedül, néha többre vágyok, mint amim van, és nem elégszem meg a velem korú emberek klikkjeivel.
A NUI Galway még ugyanúgy a lista elején áll, akkor is, ha nem nagyon van esélyem rá oda jutni. Még mindig úgy képelem, hogy nekem az egyetemmel fog megkezdődni igazán az életem. Az első 18 évet úgy képzelem, mint egy piszkozat lapot, amin próbálgatok. Aztán az egyetemen elkezdem írni az életem véglegesen írott fejezeteit.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése