Néma

Sokat gondolkoztam, mihez is hasonlíthatnám leginkább az embert, mint másokat befolyásoló tényező. Az ember olyan, akár a szél, amerre jár, nyomot hagy. Minden lélek "vendégkönyvébe" beleír, vagy csupán a szignóját hagyja rajta más ember életén.

Azért gondolkoztam el ezen, mert pl. Katin is változásokat veszek észre, amióta nekem lett egy egyéniségem, és megmondtam neki a véleményemet róla. Azt veszem észre, hogy kezdi, kiemelem, KEZDI észrevenni az egyszerűben is a jót. Legalábbis remélem, hogy így van s nem csak megint a fantáziám vette át a hatalmat a  realitás helyett. Szeretném azt hinni, hogy ha csak egy embernek is, de megmutattam az általam hitt könnyebb utat az életben.

Bennem is minden ember megismerése nyomott hagyott az életemben, bárkit ismertem meg, megpróbáltam az ő szemszögéből élni az életet, és ezzel a filozófiával semmi baj, mivel bármennyire is volt hosszú ez az út, végül úgy érzem megtaláltam önmagam nagyrészét. Bár még mindig úgy érzem, mintha két személyiség verekedne bennem, persze nem a skizofrén értelemben. Van egy olyan egyéniségem aki realistának álcázza magát, aki irigy néha, és mindenképp fel akar nőni már. A másik énem meg egy nagy gyerek aki varázslatról álmodik, viccelődik,és a felnőtt kort egyáltalán nem képzeli felnőttesnek. 

De én nem érzem úgy, hogy e probléma lenne.

Most eszembe jutott a mai fenomenális gondolatom. Azon gondolkoztam reggel hétkor, hogy vajon a magyartanárnőm hogy tudta rávenni azt a három tanárt, hogy adják oda neki az órájukat filmnézés
okából? Végül meg arra jutottam, hogy biztos tud róluk valami mocskos titkot és megfenyegette őket, hogy felhasználja ellenük:D