Képzeljük el, ha lenne egy átjáró a tündék, hobbitok, törpök és egyéb lények világába. Ha átváltoztathatnának minket is, ha kiálltuk az ősi próbáikat. Képzeljük el úgy a világot, hogy valahol van egy titkos törp kapu, ami fölött az áll, hogy "mondd jóbarát és lépj be". Azok akik hinnének benne, ott élhetnének örökre. Kalandokra kerekednének fel, Sárkányokat győznének le, orkokkal viaskodnának. Majd Tündehonban megpihennének és tapasztalhatnák, hogy mi az, hogy szépség, tökély, béke. Aztán meg az embernek ismét kaland vágya lenne, és megmentené a lényeket a gonosztól, amely a való világban kelt életre, és beférkőzött a varázslat világába.
Hát nem ez elképzelni a legszebb dolog? Ezek mellet mi a gazdagság, a szerelem, a hatalom? Semmi. Ha képzeletünknek akkora hatalma lenne, hogy tényleg meg tudna teremteni egy ilyen világot, és mindenki merne képzelni, sokkal szebb lenne a világ. Most, ha valaki ilyeneket képzel, bolondnak hiszik. Hogyan lehet bolondnak hinni egy olyan valakit, aki csak egy boldog világot álmodik meg magának,mivel a realitás néha túl szörnyű?
Sok ember a vallásban látja meg a megoldást, úgy hiszi, hogy az hozhatna békét a világra. Milyen békét hozhat egy olyan dolog,ami képes embereket feláldozni azért, hogy a látszatuk fennmaradjon? Milyen megváltás az, amely pénzt követel az emberektől? A fantázia, a mese, a varázslat csak adni tud, minden elvárás nélkül.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése