Csak a filmekben létezik (?)
Mai bejegyzésemben egy olyant témát boncolgatok, ami szinte napi téma barátnők körében, s a vélemény erről megoszló. Magam is a saját véleményemet erről a témáról 24 órán belül megcáfoltam.
Romantikus piknik a parton csillagokat nézve, közös vacsora készítés, ágyba reggeli, romantikus hétvége egy eldugott kis helyen, bevásárlóközpontban megismerni a nagy őt, és még folytathatnám a listát ugyebár. Mindenkinek ismerős gondolom.
Ha ezek jönnek szóba a legtöbb nő egyből legyint és elintézi egy annyival, hogy "álmodj szépeket". A romantikus filmek jól ismert összetevői. Egy nap Timi barátnőmmel beszélgetve az a mondat hagyta el a számat, hogy bárcsak New Yorkban, Budapesten, vagy valami nagyvárosban laknék, mert ott ezeknek a véletlen ismeretségeknek, és romantikus lehetőségeknek nagyobb az esélye. Elgondolkodtam azon, hogy tényleg csak a nagyvárosi nőknek van esélye az ilyen filmbeli jelenetekre? Hogy a "kisvárosi" nők romantikája halálra van ítélve és felszínessé válik ha akarják ha nem? Ez a felfogás ami akarva akaratlanul bennem is megfogalmazódott, hogy bárcsak máshol élnék,bárcsak más lenne az életem, ez benne él a szingli nőkben néha, kell egy kifogás amiért otthon nézik ezeket a romantikus filmeket csokit zabálva és elpunnyadva ahelyett, hogy valahol a társadalmi viszonyaikat frissítenék,ápolnák. Sok tényező vezetett ide, ebből néhánnyal a közelmúltban is szembesültem.
Az egyik ilyen például az, hogy az emberekbe annyira beleivódott a realitás szelleme, hogy csak szkeptikus szemmel tudják nézni a romantikát,a varázslatot, nem tudnak a pillanatnak élni. Ezért nem feltétlenül az egyén a hibás, valahogy mindenhova kicsit beszivárog ez a felfogás. Nem hisznek az emberi jóban,jobban mondva nem akarnak már hinni,az életet egy harctérnek képzelik el, ahol vigyázni kell hová lép az ember, mert mindenhol csapda vár. Valahogy elkeserítő, hogy ahhoz képest,hogy mennyi csodás pillanatot élhetne át az ember,és hogy csak egyszer élünk,mennyire nem élvezik az életet egyesek.Az emberekbe beleivódik a média, egyes zene és még sok más sugallata, hogy a világ gonosz, hogy a boldogságot nem találhatják meg csak úgy, és hogy az álmodozásaink örökké csak álmodozások maradnak.
De gondoljunk bele, miért ne lehetne a séta a tengerparton, séta a marosparton, vagy a romantikus hétvége egy hotelben, romantikus hétvége egy kis kabannában a hegyekben? Vagy a Central Parkban séta helyett te a pároddal kimész a városba egy vasárnap délután, vagy beültök a kocsiba és más helyeket néztek meg, amiről nem is tudtad, hogy milyen szép dolgokat rejteget, lehet az egy város főtere, egy mező, egy fenyves, egy vár, egy barlang, bármi, ami oly természetesnek tűnik, hogy észre sem vesszük benne a varázslatosan szépet. Bárhol él a romantika, a csoda, csak hinnünk kell benne. Szingli vagy? Ne félj megszólítani azt a mosolygós lányt vagy fiút aki a buszmegállóban, az újságosnál, vagy egy boltban vet rád röpke pillantásokat. Csak hinni kell, hogy a csoda nem csak a filmekben létezik, bennünk van a csoda. Igen,csalódhatunk is, hisz kettőn áll a vásár,és néha egyedül maradunk a vágyainkkal, érzéseinkkel. De mi van ha nyerünk? Ez kell a szemünk előtt legyen, hogy a csalódás lehetősége mellett mindig ott vagy a győzelem reménye is, mindig!
Nem akartam ezt a bejegyzést "nyálassá" tenni, ne vagyok az a fajta aki áradozik a romantikáról, sőt, eddig ez az első alkalom, hogy pozitívan vélekedek róla. És védelmemre szóljon, hogy szingli vagyok,szóval rózsaszín felhők kizárva. Inkább ezt is egy esélynek látom, hogy egy jobb világot segítsek teremteni, ami naiv vágy, de sosem adom fel.:)
Romantikus piknik a parton csillagokat nézve, közös vacsora készítés, ágyba reggeli, romantikus hétvége egy eldugott kis helyen, bevásárlóközpontban megismerni a nagy őt, és még folytathatnám a listát ugyebár. Mindenkinek ismerős gondolom.
Ha ezek jönnek szóba a legtöbb nő egyből legyint és elintézi egy annyival, hogy "álmodj szépeket". A romantikus filmek jól ismert összetevői. Egy nap Timi barátnőmmel beszélgetve az a mondat hagyta el a számat, hogy bárcsak New Yorkban, Budapesten, vagy valami nagyvárosban laknék, mert ott ezeknek a véletlen ismeretségeknek, és romantikus lehetőségeknek nagyobb az esélye. Elgondolkodtam azon, hogy tényleg csak a nagyvárosi nőknek van esélye az ilyen filmbeli jelenetekre? Hogy a "kisvárosi" nők romantikája halálra van ítélve és felszínessé válik ha akarják ha nem? Ez a felfogás ami akarva akaratlanul bennem is megfogalmazódott, hogy bárcsak máshol élnék,bárcsak más lenne az életem, ez benne él a szingli nőkben néha, kell egy kifogás amiért otthon nézik ezeket a romantikus filmeket csokit zabálva és elpunnyadva ahelyett, hogy valahol a társadalmi viszonyaikat frissítenék,ápolnák. Sok tényező vezetett ide, ebből néhánnyal a közelmúltban is szembesültem.
Az egyik ilyen például az, hogy az emberekbe annyira beleivódott a realitás szelleme, hogy csak szkeptikus szemmel tudják nézni a romantikát,a varázslatot, nem tudnak a pillanatnak élni. Ezért nem feltétlenül az egyén a hibás, valahogy mindenhova kicsit beszivárog ez a felfogás. Nem hisznek az emberi jóban,jobban mondva nem akarnak már hinni,az életet egy harctérnek képzelik el, ahol vigyázni kell hová lép az ember, mert mindenhol csapda vár. Valahogy elkeserítő, hogy ahhoz képest,hogy mennyi csodás pillanatot élhetne át az ember,és hogy csak egyszer élünk,mennyire nem élvezik az életet egyesek.Az emberekbe beleivódik a média, egyes zene és még sok más sugallata, hogy a világ gonosz, hogy a boldogságot nem találhatják meg csak úgy, és hogy az álmodozásaink örökké csak álmodozások maradnak.
De gondoljunk bele, miért ne lehetne a séta a tengerparton, séta a marosparton, vagy a romantikus hétvége egy hotelben, romantikus hétvége egy kis kabannában a hegyekben? Vagy a Central Parkban séta helyett te a pároddal kimész a városba egy vasárnap délután, vagy beültök a kocsiba és más helyeket néztek meg, amiről nem is tudtad, hogy milyen szép dolgokat rejteget, lehet az egy város főtere, egy mező, egy fenyves, egy vár, egy barlang, bármi, ami oly természetesnek tűnik, hogy észre sem vesszük benne a varázslatosan szépet. Bárhol él a romantika, a csoda, csak hinnünk kell benne. Szingli vagy? Ne félj megszólítani azt a mosolygós lányt vagy fiút aki a buszmegállóban, az újságosnál, vagy egy boltban vet rád röpke pillantásokat. Csak hinni kell, hogy a csoda nem csak a filmekben létezik, bennünk van a csoda. Igen,csalódhatunk is, hisz kettőn áll a vásár,és néha egyedül maradunk a vágyainkkal, érzéseinkkel. De mi van ha nyerünk? Ez kell a szemünk előtt legyen, hogy a csalódás lehetősége mellett mindig ott vagy a győzelem reménye is, mindig!
Nem akartam ezt a bejegyzést "nyálassá" tenni, ne vagyok az a fajta aki áradozik a romantikáról, sőt, eddig ez az első alkalom, hogy pozitívan vélekedek róla. És védelmemre szóljon, hogy szingli vagyok,szóval rózsaszín felhők kizárva. Inkább ezt is egy esélynek látom, hogy egy jobb világot segítsek teremteni, ami naiv vágy, de sosem adom fel.:)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése