Néma

Az utóbbi időben nem egy blogbejegyzést fogalmaztam meg, de valahogy a végén mindig kitöröltem.
Kezdem a magánélettel. Most valahogy bizakodva nézek a jövő fele, megkezdődik az iskola, többet leszek emberek táraságában, újakat ismerek meg, szerintem minden rendben lesz. Kicsit nehéz volt ez az utóbbi két-három hét, lehet, hogy csak azért tűnt annyira nehéznek mert minden egyszerre jött össze, de a lényeg, hogy mostmár talpon vagyok. A baráti kapcsolataimat meg ápolom, de nem fektetek beléjük túl sok lelkesedést. Nem tudom, hogy a facebook tette, vagy csak egyszerűen ilyen társaságban csöppentem bele, de nagyon kevés baráti kapcsolatom folyik úgymond élőben. Nekem a chatbarátság nem jelent valami sokat, bármennyire kedveljem az illető személyt. Talán ezért is van az, hogy úgy érzem, nem veszítenék sokat, ha elköltöznék majd innen, legfeljebb a család az, ami idekötne.
S ha már a költözésről beszélek, hadd említsem meg, hogy azt hiszem, végső döntésre jutottam, és megpályázom az antropológiát. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a legjobb választás, de úgy érzem, hogy ez az, amit kellő komolysággal tudnék kezelni, s nem úgy, mint egy hobbit. Tudom, hogy az emberek többsége másnak képzel el engem, más szakokat talál megfelelőnek a számomra, de én azt hiszem, ezt tartom a jó döntésnek.