Üzenet

Nehéz dolog ám másnak lenni. S nem utolsó sorban nagy felelősség. Nem zavar ha kinevetsz az ízlésem miatt, hidd el, bennem sokkal bohémebb álmok élnek, mint amit eddig láttál. Tán megbotránkoztatlak véleményemmel néha? Csak önmagamat védem, és azt amit jónak gondolok. Nem vagyok meggondolatlan, mindent azért teszek, vagy mondok mert látom benne a jót. A Jót, amiért mosolygunk, a Jót, ami összehoz bennünket, amiben a béke, és egyben felfordulás lakozik.

Az a célom, hogy megtanuld, hogyan kell szeretni. De nem akárhogy, addig nem tágítok, amíg nem tudsz szeretni úgy szőröstül bőröstül. Szeretni magadat, aztán szeretni a családodat, a barátaidat, a kollégádat, aki folyton henceg a hétvégi kalandjaival, de mind tudjátok, hogy semmi sem igaz abból, amit elmesélt, szeretni a szomszéd bácsit, aki folyton zsörtölődik mindenért, de közben, csak szakad szét a szíve, mióta eltemette feleségét.

Aztán meg, idővel eljön az idő, mikor megtanulod, hogyan szeress engem. Rémisztő, mi? Hidd el, nekem is. De ez egy hosszú út, nem megy ez csak úgy ukmukfuk. Tudod mit? Megkönnyítem a dolgod, vezethetsz te. Én majd melletted ülök egész végig, vicceket fogok mesélni, de mindig lelövöm a poént, vagy kifelejtek belőle egy fontos részt, elrontva a viccet. Felhúzom a rádiót, ha a kedvenc számomat hallom a rádióban és hangosan énekeljük majd együtt. Ha majd a szemembe süt a nap, felteszem a napszemüvegedet, a lábaimat kirakom az ablakba, és úgy teszek, mintha nem látnám, hogy a szemed sarkából engem figyelsz, és mosolyogsz. Mikor unalmassá válik a táj, letérünk az útról, olyan helyeken vágunk át, ahol még senki. Akadékoskodni fogsz, hogy rossz helyen járunk, és el fogunk tévedni. Én biztosítalak majd téged, hogy igenis pontosan tudom, hol járunk, de igazából gőzöm sincs róla. Csodás helyeket fedezünk majd fel, néha a lélegzetünk is elakad. Mikor megállunk pihenni egy-egy kisvárosban, azzal szórakozunk, hogy elemezzük a járókelőket, vajon kik ők, hány gyerekük van, hol dolgoznak, miért morcosak.

Néha le fog robbanni az autó, ilyenkor dühösek leszünk, és vissza akarunk fordulni. Talán össze is kapunk. De aztán eljön az éjszaka, a csillagok előjönnek, én meg odabújok hozzád, és fura történeteket találok majd ki a csillagközi inváziókról, szerelmes ufókról meg miegymás.

Játszani fogunk, a szerepeket a pillanat határozza meg, leszünk gyermeteg szerelmesek, bérgyilkosok, kik egymásra vadásznak, zenészek, hippik, hobbitok, vagy varázslók. Lehetünk bármik kedvesem.

Meg kell mutatnom neked, hogyan kell úgy igazán szeretni. Nem olyan nyálas értelemben. A szeretet őrült, és tiszta, mint a kisgyermek lelke. Szárnyaló, kiváló alakváltó, nem engedheti meg azt a luxust, hogy unatkozz mellette.

Tudom, hogy majd hozzád is eljutnak szavaim, s bármikor érkezz is, én tárt karokkal fogadlak téged.