Para-fa


Napok óta tart a vihar.
Nem tudom, még hány napot kell kibírnom ebben a tépelődésben. Ezek azt hiszik, bármit megtehetnek. Suhancok. Mégis mit képzelnek magukról, hogy úgy rángatnak engem, mintha csak a tulajdonuk lennék?
Egy nap majd továbbállok, meglátjátok!
Miért is függenék én tőletek, azt hiszitek minden arra hajlik, amerre ti akarjátok. Én más vagyok, szabad lelkű.
Minek is beszélek, hisz süketek. De könnyű lenne elengedni magamat, és beletörődni! Hajlongani a széllel. De miért is tenném? Az egyik fuvallat gyökerestül akar kitépni, és magával vinni, ha akarom, ha nem. A másik meg csak csiklandoz, s mire elengedném magam, elsuhan a következő faágra.Pokolba veletek!
Az éjszaka az jó. Egy kis árva szellő beköltözik lombkoronámba, és álomba ringat. Talán ha sose jönne el a nappal....

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Világbékét álmodtam. Békét a világban, békét az emberekben. S mikor a hitem fogyni látszott, akkor varázslatban hittem, hogy talán úgy megtalálom az egyensúlyt, a lelki békét. Hittem sorsban, Istenben, reményben, végzetben, napistenben, Allahban, Buddhában, jószándékban, környezetvédelemben, orvostudományban, politikában, technológiában, pszichológiában, filozófiában......Most önpusztítást látok. Rakétákat a levegőben, önpusztító fegyvereket a kézben, butító találmányokat, egészségtelen, káros termékek gyáraiból kiáramló, mindent beterítő füstöt. Látok még depressziót, fájdalmat, szomorúságot is. Sok a beszéd. Kevés az igazság. Talán nem is ismerjük már e szónak az értelmét. Persze, ott a tiszta, őszinte öröm is. Mindenki szeme előtt és lelkében ott van. De csak addig, amíg az önpusztító világ nem nyeli el még egy áldozatát. Éhes vagyok. Kimegyek a boltba, veszek magamnak egy kiflit. Abban a pillanatban egy távoli országban összeesik egy kisfiú az éhségtől. Nem volt pénzük ételre. Ugy...
További információk

Néma

Elfáradtam. Mohòn kanalazom be az ételt. Talán eltömi a nyelôcsövem. Leszorítom a szemhèjam. Bennmarad az ôrület. Ma nyerni akarok így vagy úgy. Nem számít a boldog vég. Az ôrülteknek amúgy sincs olyan. Nèha befekszem majd hozzád, persze. Szètrakom a lábam. Kirakom a szívem. Ha eltöröd, majd besöpröm a darabokat a mellkasomba. S mikor már elgyengül a lelked a sok òlomdarabtòl, majd kirakòsat játszunk egy augusztusi éjszakán, a szabad èg alatt.
További információk

Testek

Összehúzom kisimítasz.  Elrejtem, te kiteríted.  Rád nézek és azt gondolom Rám nézel és nem gondolkodsz. Abszurd társítás Tökéletes illesztés. Két külön test,  felemás életet rejtve.  Mégis a ritmus az egy. A szív.  Vagyis a kézzelfogható. A láthatatlan félénken bújik meg az ujjbegyek alatt.
További információk