Két ölelés között



Ameddig kezed újra arcomhoz ér,
amíg testem újra eggyé válik a tieddel,
amíg hajamat kisimítod gyűrött arcomból.
Csak addig kell legyőznöm a súlyt,
ami a lelkemre ereszkedik.
Az üres órákban kell erővé formálnunk
a szerelem emlékét, amit egymásba simítottunk.
Egymás hőseivé válhatunk, ha megtesszük.
Szétbombázni a kételyt,
lerombolni a falakat,
leszedni szívünkről a szorító abroncsot.
Rövid percekből kell átszőnünk,
a hosszú, őszi csendet.
Ünneppé változtatni a hétköznapokat,
érzéssé formálni az elhalt emlékeket.
Két ölelés között
behunyt szemmel, önmagunk árnyékában.             

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Néma

Testek