Tegnap keresztapámék lepakoltak a Westendnél mert ők szórakozni mentek. Néztem 1 filmet,a címe Levelek Júliának. Tipikus történet megfűszerezve egy kis meglepetés romantikával,ahol nem csak a karót nyelt angol gentleman és a beszédes amerikai író lány jönnek össze, hanem egy hölgy 50 év után visszatalál az első szerelméhez. Ennyit a filmről.
Nagyon kedvesek a pesti emberek, hárman is segítettek kérés nélkül útbaigazódni.
Annyira vágyom már egy kis lazulásra a haverokkal, marhaságot csinálni,bulizni... Rettenetesen hiányoznak a barátaim, és csak még rosszabbá teszi a helyzetet azt h nem érzem ezt kölcsönösen. Mondjuk megértem,mert mindenkinek megvan a maga élete, csak nem tudják milyen ez így egyedül. Évi kedves, törődik azzal, hogy mi van velem itt, sőt, azt írta nekem, hogy menjek már haza, mert hiányzom és ez nála nagy szó.
Mingyárt itt van az a nap, amit a legkevésbé várok, az a nap amikor azt ünnepeljük h én hát izé, megszülettem, de nem mondom ki azt a szót. Egyik ilyen nap sem sikerült jól, és nem akarok még egy csalódást, inkább el akarom felejteni. Tvben ezzel kapcs n lehet semmi mást látni csak olyant h meg lett szervezve tökéletesre vagy pedig olyant h meglepték az embert a barátai egy ilyen meglepetés bulival, vagy romantikus este a pasijával..... Ezek közül egyik sem adatott meg nekem... Inkább csak úgy elfelejtem ezt a napot és kész..:(
Szeretnék a szüleimmel jobban kijönni, vagyis az egész családdal. Valamilyen kompromisszumot kéne kössünk szerintem...Talán az segítene.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése