Nagy különbség van aközött, hogy az ember él a pillanatnak, vagy, hogy csak tengődik egyik napról a másikra, és visszafolyt mindent magában. Mikor pedig úgy érzi, hogy valakinek el kell mondania mit érez, vagy végig sem hallgatják s már másra figyelnek, vagy hiába hallgatják végig, használható választ nem kap az ember. Vannak pontok amikor felállunk és azt mondjuk, hogy igen, szükségem van barátokra! Álljon fel az aki annak tartja magát,rángasson el mindenhova ha akarom ha nem, segítsen a problémáimat megoldani, még akkor is ha azt mondom, hogy nem kell. Legyen ott mellettem amikor csak esélye nyílik rá! Ha nincs ilyen, akkor jön a B-terv. Ami egyeseknek gyávaság, másoknak az az új és boldogabb élet kezdete, az elfutás. Megtehetem, csak naiv ember vagyok, és azt mondom "csak még egy esélyt". Még egy esélyt a barátoknak, a párkapcsolatnak, a családnak.... Csak egy utolsó esélyt.. Kihasználja valaki, vagy csak azt hiszi, hogy használja, közbe áá dehogy? A türelmem véges. És egyre fogy, minden egyes területén az életemnek. A színjátszó? Hát az van, egy valóra vált álom, ami nem okoz olyan örömöt, mint gondoltam, mert úgy érzem nem vagyok elég, nem látom értelmét semminek már.
Világbékét álmodtam. Békét a világban, békét az emberekben. S mikor a hitem fogyni látszott, akkor varázslatban hittem, hogy talán úgy megtalálom az egyensúlyt, a lelki békét. Hittem sorsban, Istenben, reményben, végzetben, napistenben, Allahban, Buddhában, jószándékban, környezetvédelemben, orvostudományban, politikában, technológiában, pszichológiában, filozófiában......Most önpusztítást látok. Rakétákat a levegőben, önpusztító fegyvereket a kézben, butító találmányokat, egészségtelen, káros termékek gyáraiból kiáramló, mindent beterítő füstöt. Látok még depressziót, fájdalmat, szomorúságot is. Sok a beszéd. Kevés az igazság. Talán nem is ismerjük már e szónak az értelmét. Persze, ott a tiszta, őszinte öröm is. Mindenki szeme előtt és lelkében ott van. De csak addig, amíg az önpusztító világ nem nyeli el még egy áldozatát. Éhes vagyok. Kimegyek a boltba, veszek magamnak egy kiflit. Abban a pillanatban egy távoli országban összeesik egy kisfiú az éhségtől. Nem volt pénzük ételre. Ugy...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése