Néma

Az egyik leghősiesebb dolog, amit az ember megtehet a barátaiért, az az, hogy félreteszi érzelmeit, vágyait és ezeket mellőzve ad tanácsot. Minden baráti kapcsolatban van érdek, ez a szomorú igazság, és én igenis kimondom. Viszont amellett ott van a szeretet, a törődés. Elfogadott tény, hogy minden ember hibázik, és tud önzően viselkedni még a szeretteivel is. De ki vagyok én, hogy ezért felelősségre vonjam? Én is hibázok, de még mennyit, ha nem is azzal a személlyel követek el akarva akaratlanul rossz lépéseket, akkor mással. Nyálasan hangzik, de értékelnünk kell szeretteinket, még akkor is ha hibáznak. Nem szabad lelécelünk. Ha valamit utálok, akkor az a gyávaság, megfutamodás. Igaz, én is ezt teszem néha, de én hamar helyrerázom magam.
Nagyon vékony cérna választ el néha az összezuhanástól, hogy megint rosszkedvű legyek, és befeleforduló. Ma is feltettem magamban a kérdést, hogy most inkább vonuljak kicsit vissza,s zárkózzak el, vagy inkább tegyem félre azokat amik fájnak, s legyek ott amikor szükség van rám? Az utóbbit választottam annak ellenére, hogy így teljesen sötétbe borult a jövőm. Úgy érzem magam, mintha ki kéne nyissak egy ajtót ami mögött sötétség lapul,és nem tudom mibe ütközök bele.
Így is megkapom a jó utat, csak éppen kézbe kell vegyem a kormányt, bízok magamban.