Eléggé realista tudok lenni én bizonyos dolgokban attól függetlenül, hogy folyton ábrándozok s ki be járkálok az én világom és a való világ között. Viszont fel nem tudom fogni hogy magánélet téren hogy lehetek ennyire naiv és ostoba. Nem az egó beszél belőlem, de könnyűszerrel kaphatnék valakit akivel nem lennének komplikációk, csak együtt lennénk és kész. Ehelyett én a leglehetetlenebb szituációt választom, s mikor evidens módon nem sikerül én nem hogy tovább állnék hanem lejáratom magam. A legelején tudom hogy ez lesz, mégis kínzom magam. Kívülről hisztinek tűnhet,de akár hiszti akár nem, nehéz. Nem egy egetrengető probléma, és ettől függetlenül még megőrzöm a jókedvemet s nem bőgök s érzelmeskedek. De valahova le kellett írjam.
Néma
Elfáradtam. Mohòn kanalazom be az ételt. Talán eltömi a nyelôcsövem. Leszorítom a szemhèjam. Bennmarad az ôrület. Ma nyerni akarok így vagy úgy. Nem számít a boldog vég. Az ôrülteknek amúgy sincs olyan. Nèha befekszem majd hozzád, persze. Szètrakom a lábam. Kirakom a szívem. Ha eltöröd, majd besöpröm a darabokat a mellkasomba. S mikor már elgyengül a lelked a sok òlomdarabtòl, majd kirakòsat játszunk egy augusztusi éjszakán, a szabad èg alatt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése