Ma az énemre gondotam.
Hogy sokan vagyunk-e vagy magány burkol engem.
Melyik az ős, a minden gyökere?
Van-e köztünk igazi, vagy csak kiváló és kevésbé tehetséges énem
váltja egymás után magamat.
Még jó, hogy a valóság csak imprós darabokat ad el- ő.
Nincs szövegkönyv, csak éljem bele,
nyomjam a fejemet mélyen oda abba a lyukba, de néha már annyira hihető,
hogy van úgy hogy hónapokig elfelejtem, hogy ez nem az az élő igazi, hanem csak műanyag.
Vagy ez már beolvadt?
Néha megrebegek egy-egy démon karma alatt,
de azt hiszem, ami volt, az már végleg az énhez ragadt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése